Magyar Kurir, 1802. július-december (16. évfolyam, 1-53. szám)

1802-09-21 / 24. szám

leg fzakad£s is vólt­­ e’ mellett tsak tojásnyi nagyságú jegek estek. Képzelni lehet hogy millyen pusztává lett a’határ, ott, a’ hol ez a* ne­héz felleg el ment. — Különös volt ennek al­­kalmatotságával még az, hogy a’ villámlás köz­ben szünetlenűll valamely szokatlan «üvöltés hal­latott, a’ melly nagy sereg madaraknak felreb­­benéséhez hasonlított. Nagy Britannia, Londonból,­­Aug. 31 s­zikon. Az ok­a , hogy az Angliai Országlószék a Párisi Moniteurben elő fordult panaszoskodásokat tekintvén, nehány Emigránsokat, a­ kik Jersey szigetán tartózkodtak ’s onnét a’ Franc­ia országlóss zét'­nek néminemű al­­kalmatlanságot okoztak, árestáttatott —és azolta, hogy a’ Londoni közönség bizonyt­tvá tétettetek a’ felöl, h­gy a’ Frantzia Követnek a’Portugal­­lus udvartól való eltávozása, nem a’ Frantzia országlószéknek rendeléséből, hanem tsak a’ Kö­vetnek tulajdon tettzésé­ből történt le gyen — az Angliai váltó papirosnak’ betse, ismét kezdett, hágni. John Hull nevű pap? személy, egy jó summa­­pénzt testélt si a Cambridgei universitásnak , ol­yan rendelés mellett, hogy annak intezetjéből minden esztendőnként 450 Forintokat fizesszen; egy papnak, a’ ki arra fogja magát kötelezni, hogy mind azokra az Írásokra, a’ mellyek a­ Na­turális és Revelata Theologia ellen ki jőnek, fun­­damentomos meg c­áfóló Írásokat ad ki, ’s azo­kat Aeglus nyelven ki nyomtattatja. A’ titulus­sá ezen­ papnak, Keresztyénség’ szószó­­ója , lé­gyen, hanem egyegy nem viselheti m —­6 essten­­dőnál tovább ezen hivatalt.

Next