Magyar Kurir, 1803. április-június (17. évfolyam, 26-51. szám)
1803-06-03 / 44. szám
nagyra vágyás akarja bántani, minket mérték felett való módon bosszantván: a Franciák bizonyosan nem engedik magokat híjába bosszantatni. Semmi nehézség meg nem rettenti őket. Anglia,a’ melly magát a’tenger védelmezése alatt gondolja lenni, nem tudnák azt, hogy némelykor származik egy egy ollyan ember a’ világon, a’ kinek elméssége végre hajthat valamit, a’ mi az előtt lehetetlennek lenni látszott? és ha, mikor egy illyen ember elő állott, szükség éetét gondolatlannul ki hívni, és kénszeriteni, hogy ollyan hasznát vegye szerentsés voltának, a’ mi ilyent attól várhat? Egy szóval, egy nagy nemzet mindenre alkalmas egy nagy emberrel, ha a’ kettőjök ditsőísége, java, és boldogsága, egybe tsatlóltatva vannak.“ Ezen beszédje Fontanes Törvényhozónak, kéttség kívül nem jött volt ki még akkor a’ Párisi közönséges levelekben, midőn a’ Párisban Anglus nyelven íródó Argus Devű újság, a’ Londoni és Párisi írókat a’ magok egy idő ólta tartó mértékletes magok viseleteikért, ekképpen magasztalta: — Nagy meg elégedéssel szemléljük, úgymond, hogy egy idő ólta olly ditséretes mértékletet véget és tartózkodást látunk nagy részint az újságokban, a’ melly nagyon ellenkezik az eddig való magok viseletekkel. Sőt meg lehetett jegyezni, hogy egymást is ditsérték mérséklettségért. A’ Londoni Morning Post nevű Újság azt irta különösen a’ többek között, Majus 12-dikén, hogy a’ mi , ala a’ mostani alkudozásokon a’ békerséghez ha tsak mi gyenge reménységet is fundálni lehetett, az ólta egy Frantzia újságban sem találtatott az Angliai Országrószék ellen leg kijsebb motskolódás.