Magyar Kurir, 1803. április-június (17. évfolyam, 26-51. szám)

1803-06-03 / 44. szám

Francia Országrószék, oly példáját mutatja az ezen részben való mértékletességnek és böltsességnek a’ maga ellensége előtt, mint tehetségének és bátorságának nem egyszer mutatta. Melly eretben ellenkezik ez az együgyű és nyilvánságos méltóság tartása, attól a’ kéttségeskedéstől, bizontalankodástól, bátorságtól, félelmességtöl, a’ mellyel a’ Nagy Britanniai Országrószék a’ jelen való környűlállások között lépéseit teszi. Ugyan akkor fenyegetőzvén is félvén is, a’ mit adott vissza veszi, a ’ mit vissza vett vala vissza adja: nem mehet sem előre, sem hátra felé. Ilyen az a’ Mi,nisterium, a’ melyben egygyik rész a’ másik ellent tusakodik. A’ mely Státusnak belső részében fakciók uralkodnak, külső politikája örökké bizontalan. Sem erejét nem szedheti rendbe, sem gyengeségeit el nem titkolhatja. Montesquieu azt mondotta Angliáról: Ez a’ nemzet a’ külömböző pártok indulatjaik által fel hevesittetvén , könnyebben vezéreltetödhetne indulatja által, ’s a’ kormány mellett ülőktől könnyen önnön java ellen vezetődhetne. Az, a’ mit ez a’ Törvény tudó az Anglusokról mondott, nem fenyegeti a’ Frantziákat az ólta, hogy mostani Kormányozól az ő előttök uralkodott Fejetlenség systemáját földhöz verték. Tudván ezek, hogy tanácskozásaikban nem uralkodik fakció ; a’ fegyverfogásra , ha a’ betsület kivonya, ’s letételére, ha a’ betsület engedi, készek, és magokat nyugott elmével Europa’ megbékéltetésére bízzák. Vajha a’ világ’ tsendessége állandó fundamentomon maradhatna. Vajha a’ nemzetek tsak a’ mesterségek ditsőrsége, ’s a’ szorgalmatásig gyümöltse felett vetélkednének egymással. Hanem, ha a’ száraz föld’ tsenderségét a’ szigetbéli