Magyar Kurir, 1803. április-június (17. évfolyam, 26-51. szám)

1803-06-03 / 44. szám

nagyra vágyás akarja bántani, minket mérték fe­lett való módon bos­szantván: a­ Franc­iák bizo­nyosan nem engedik magokat híjába bos­szantatni. Semmi nehézség meg nem rettenti őket. Anglia,a’ melly magát a’tenger védelmezése alatt gondolja len­ni, nem tudná­k azt, hogy némelykor származik egy egy ollyan ember a’ világon, a’ kinek elmés­­sége végre hajthat valamit, a’ mi az előtt lehe­tetlennek lenni látszott? és ha, mikor egy illyen ember elő állott, szükség é­etét gondolatlannul ki hívni, és kénszeriteni, hogy ollyan hasznát vegye szerentsés voltának, a’ mi ilyent attól várhat? Egy szóval, egy nagy nemzet mindenre alkalmas egy nagy emberrel, ha a’ kettőjök ditsőísége, java, és boldogsága, egybe tsatlóltatva vannak.“ Ezen beszédje Fontanes Törvényhozónak, kéttség kívül nem jött volt ki még akkor a’ Pári­si közönséges levelekben, midőn a’ Párisban An­­glus nyelven íródó Argus Devű újság, a’ Londoni és Párisi írókat a’ magok egy idő ólta tartó mér­tékletes magok viseleteikért, ekképpen magasztal­ta: — Nagy meg elégedéssel szemléljük, úgymond, hogy egy idő ólta olly ditséretes mértékletet véget és tartózkodást látunk nagy részint az újságokban, a’ melly nagyon ellenkezik az­­ eddig való ma­gok viseletekkel. Sőt meg lehetett jegyezni, hogy egymást is ditsérték mérséklettségért. A’ Londo­ni Morning Post nevű Újság azt irta különösen a’ többek között, Majus 12-dikén, hogy a’ mi , al­a a’ mostani alkudozásokon a’ békerséghez ha tsak mi gyenge reménységet is fundálni lehetett, az ólta egy Frantzia újságban sem találtatott az Angliai Országrószék ellen leg kijsebb motskolódás.

Next