Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)

1803-08-02 / 10. szám

kát el ragadta , a’ renden fekütt szénát vagy el hoz­ta, vagy haszon vétel nélkül valóvá tette, a’hida­kat, házakat, istállokat le rontotta, a’ pintyeket Vízzel bé töltötte. (Itt Bétsben, a’ Leopold­­adt nevezetű külső városban egyetlen egy­ pincze se találtatott, a’ mellybe viz ne lett volna; a’ he­lyett, a’ mit az első árvíz után, a’ pinczékből ki hoztak, a második áradáskor, két annyi ment a­­zokba.) — Még is, hala légyen az irgalmas egek­­nek, mind Alsó és B­első Austriában , mind egyeb­ütt, nagy áldás van a’ mezőkben, fürüen telnek a’ szántó földeken a’ keresztek, a’ búza kalás­zok na­gyok és te­lyesek, úgy hogy, egy 15 kévéből ál­ló kereszt, sok helyen, két mérőnél is többet fizet. Magyar Ország. Azon idő alatt, mig a’ Bal. Füredi savanyú vízzel való éléshez nékem szerentsém valt, szá­­jhos levelek küldettek az én titulusom alatt ide Bécsbe, rész szerént azért, hogy válaszolljak annak idejében , rész szerént pedig, hogy az azokba fel­jegyzett tudósításokat a’ Magy. Kurírba iktatnám­ bé. — Az elsőbbek kívánságának, a’ mennyiben­ illyenkor öszve gyűlni szokott foglalatosságim en­gedték, eleget tenni kívántam. — Azon tisztelet, mellyel a’ Nem. Publicum eránt eleitől fogva vi­seltettem, és viseltetek még most is, töllem azt ki­­vannya, hogy a’ távol létem alatt nékem küldött fontosabb tudósításokat is, ámbár több hólnapok­­kal ennekelőtte történtének légyen is, közönsége­sekké tegyem, de nem egyszersmind, mert így sok nevezetes külföldi történeteket el kellene halgat­­nom, hanem több posta napokon. I­lyenek: E. H. M­a­r­ó t­h­r­ól, N. Honth Vármegyéből, Jimius if-ik napján. Bizodalma« Jó Uram! fia«

Next