Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1803-08-02 / 10. szám
meg visgálására menvén , Szalatnyán való áltál utazásában , az ennek határjában lévő savanyú viz kút mellett , sok Liptó Vármegyei Tótokat vigadozni, ’s tántzolni látott, a’ kik ott fel ’s alá járván ezen kutat soha sem kerülik el, és bor gyanánt élnek annak vizével. Látván e’dolgot a’fenn nevezett méltóság, azon kút mellett maga is meg állapodott, vizéből ivott, és azt jónak találván Petli Profetsor Kitajbel Ur által meg próbáltatta , kinek ez eránt való értelme, már mind Német, mind Magyar nyomtatásban forog a’Publicum kezein (A’ Magy. Kurír elsőbb írója mind a’ kettőt látta és olvasta is; de kéntelen közönségelben meg vallani, hogy a’ Magyar kiadás, vagy inkább fordítás nem érdemes a’ kedvetségre , és mingyárt az elsőbb rendekből ki tettzik, hogy vagy nem szilletett Magyar, vagy maga nemzeti nyelvét jól nem értőnek pennájából folyt). Kedves Fő Ispányunk felebarátihoz viseltető jó indulatjának, ’s áldott feltételének lett is hasznos következése, mivel már tavaly sok idegen uraságok, orvosság gyanánt élvén a’ Szalatnyai savanyú vízzel, annak nagy erejét és hasznát magokon tapasztalták, és illy rövid idő alatt is olly nagy credituma kezdett annak lenni, hogy az idén ritka innep nap múlt el, mellyen 30, 40, ’s több, külömbkülömb Vármegyékből jött kotsit ott látni ne lehetett volna.• A’ közelebb múlt vasárnapon Bétsi uraságokat is vólt azon kút mellett szemlélni szerentsénk. Titulált örökös fő ispánunk , semmit el nem mellőz, a’ mit annak tökélletesitésere és a’ vendégeknek mulattatásokra szsikségesnek és hasznosnak itil.