Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1803-10-18 / 32. szám
director Rewbel irt az Első Konzúlnéhoz, és a’ mellyet ugyancsak ő hirdettetett ki leg először azon Párisi újságban, a’ mellynek neve: Nemzeti Uradalomvásárlók’ Journálja. — „Asszonyom ! (így ír Rewbel ezen levélben) Ha a’ bizonyoság szemeim előtt nem volna, el nem hitethetném magammal, hogy néked egy könyvet ajánlani bátorkodotott volna valaki, a’ mellyben hírem nevem eltsárlódik. A’ Bonaparte Konzulsága’ historiája, a’ könyv’ tárgya. Valósággal, előadhatta volna az író az Első Konzul’ditséreteit , a’ nélkül , hogy engemet gyalázni kellett volna. A’ 17-ik lapon eképpen fejezi ki magát. — „Renbel oly esméretes szomjuhozója volt a’ vagyonnak, hogy azért még a’ hajdani úgy nevezett közjóra ügyelő Kommitsiótól is, bár e’ maga is nem kitsi pazérlója volt a’ nemzeti kintsnek, kérdőre vonattatott.“ — A’ melly szavakhoz ilyen jegyzést adott a’ levél alján ugyan azon író : — „Ez az O' Máiitzi magaviseletiért történt, a’ hova Renbel és a’ Thionvillei Merlin, egygyütt küldettek volt mint Nemzeti Biztosok... — Míg az írók tsak az én politikai magamviseletét rostálták, elégnek tartottam halgatás által való megvetéssel felelni néktek , hanem, midőn olyan dologgal vádolnak , a’ melly betsületemet sérti , ’s midőn ezt úgy szokván az Országlószék’ passa alatt tselekszik, minthogy a’ könyvet, mellyben ezen dolog vagyon, az Első Konzul’ feleségének ajánlják, már ekkor nem halgathatok. Az én egyenességem, Asszonyom ! nemcsak az én tulajdonom, hanem gyermekeimé, famíliámé, és minden becsületes barátaimé. Nem is hiszem, hogy olvastad volna azon könyben az engemet sértő hellyet, különben el