Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)

1803-08-02 / 10. szám

gyon tsudálkozom, hogy mi a’ régi világban élt szent, tudós, ’s vitéz férfiakat, ’s ezeknek tetteiket magasztalni meg nem szűlnünk, a’ későbbi századok­­ban éltekről, és a’ meg most is élőkről pedig tsak imigy amúgy gondolkozunk, vagy róllok emlékez­ni nem is kivánunk, holott ha ezeknek virtusaikat Visgáló szemekkel meg tekintjük, ha nagyobbak nem, bizony alábvalók amazoknál nem voltak.—* K o k n a k e’ kerék föld körül való tengeri utazása, a’ levegő égben való szabados hajókázás, a’ vizen ’s szárazon épített telegrafusok , Bonaparte, Ne iz on­­ és sok most élő hérosoknak tetteik, az Európai nyelveknek pallérozásában , a’ tudomá­­sáyokban , a’ hasznos mesterségekben , a’ barom nev vetésében tett nagy előmenetelek, az újabb idők­ben ki gondolt sok találmányok, a’ savanyú vi­zeknek, és Fördőknek gyógyító erejek, mind oly­­lyan tárgyak, a’ minémüekh­ez hasonlókat a’ré­gi­ könyvekbeli allig találhatunk. Hogy egyebeket el halgatsák, a’ Magy. Hazá­ban , a’ múlt század második felében találtatott lók hasznos savanyú Vizekről és gyógyító fürdők­ről kívánok emlékezni. — Ezen mi Nemes Vár­megyénkben, majd nem minden határban találtat­nak iható savanyú, és petrificáló fürdő vizek, úgymint S­z­á­n­t­o­n , Gyögyött és Mer­én , Maró­t­hon, Egegh­en, és Szalatnyán. —— Ezek a’ hasznos vizek, talán az özönvíztől fog­va mindenkor meg voltak, de azoknak hasznos vol­tokról soha senki semmit sem tudott, nem is em­lékezett. — Valami három esztendővel ennekelőt­­te , a’ mi kedves örökös Fő Ispánuak, nagy mél­tóságú Gróf Koháry Ferenci­­ó Excellentiá­­ja, maga St. Antali, ’s Csabraghi uradalmainak­­ a

Next