Magyar Kurir, 1803. július-december (17. évfolyam, 1-53. szám)
1803-11-22 / 42. szám
ha F. Tiszt. .Superintendens Urnak az Urnák sz. vatsoráját fel adta volna, 50 esztendős Prédikátori hivatalijában, kezeinek reá tétele által, három assistens Senior és Prédikátor társaival, meg őtet áldotta és meg erődítette. Ezek után: 6. F. Tiszt. Superintendens Urunk az Oltár előtt egy rövid de oly fontos beszédet tartott , mellyre nemcsak az én szemeimböl, hanem több jelenlévőkből is könnyek hullottak. Beszédjének végzése után, azon különös ízekbe, melly számára vala ki tétetve vissza menvén. 7. Tiszt. Knarr káplányának, különössen as Sz- Lörinczi Gyülekezet nevében feltett verésekben foglalt, és az óltár előtt el mondott szives kívánságait velünk együtt, meg halgatta, a’mely ilyekre. Ezen nyelcz rendbeli munkáknak mindenikére dob, síp, trombita szó, és mozsár ágyú, é s puskák ropogása következett, a’ melly öröm jeleknek öregbítése végett, a’ meg előzött nap estéjén Paksitól, Méltosi Báró Rudnyánszky György , ’s ennek nagy érdemű fia Eő Nagyságok, Fő Tiszt, Superintendens Urunkat, mint igen jó barátjokat meg tisztelni kívánván meg jelenni nem sajnállottak. Több egyházi és világi személyek is meg tisztelték ezen jeles napot jelenlétekkel, mind ezen mind több szomszéd Vármegyékből szép számmal, méllyenn mind a’ helységbéliek, mind főképpen Fő Tiszt. Urunk Atyánk igen örvendettek, és a’ Paróchialis, Oskola, és Helység Házánál le telepedett kedves vendégjeiket szivesen látták, a’ mely alkalmatossággal, a’ sip, dob és trombita szó az ebéd felett Viszont meg szótlaltak, és kettős Örömínét gerjesztettek a’ vendégeknek szivikben* T 8