Magyar Kurir, 1804. január-június (18. évfolyam, 1-52. szám)

1804-02-10 / 12. szám

R­o­s­n­y­ó­r 6­1 Jan. 7-ik napján. Itt a* szer­gén czigányokba esett a’ dög, ötöt is ki vitet naponként a’ mi embert szerető, példás életű, sze­­lid, barátságos, istenféld jó Püspökünk, a’ maga szekerén. Tartattya a’ betegeket élettel orvos* Sággal ’s imádtsággal. Rimaszo­mbatból Januarius 2­1 -ik nap*­ján. Melly igen káros légyen a* gyermekeknek rossz, vagy te­lyességgel el mulatott nevelések, a* következendő szomorú példából ki­­tettzik. Egy ide való szegény sorsú lakosnak mintegy 11 esz­­tendős, ekkorig csak nem minden nevelés nélkül maradt fia maga szabad szakallára botsáttatván némelly korhelyek társaságokba esett, a* kiknek unszolásokból a’ gyermek, a’ szűléivel egy udvar­ban lakó lakatos mester embertől egy nyitó vasat lopott, ’s avval egy jó maga biró lakosnak, a* kihez járatos volt a’ gyermek, a’ házát, ak­aárjo­­mát, annak, és hozzá tartozóinak othon nem lé­tek alatt, fel nyitotta, és hol több, ’s hol keve­sebb pénzét el lopta, Házomban e’ folyó hónak 15 ik napján, az orgazdák gyakori anszolásokra, ’s jutalom igéré­­sekre, a’ gazdának ’s tselédjeinek templomban lé­telek alatt, a’ gyermek szokása szerént a’ házába bé megy, almák­omat fel nyittya, ’s abból egy­néhány forintokat el lopott. Az alatt, míg a’ pénz válogatásával motozott volna, történetből, a’ gazdának egy jó esmérése oda vetődik, ’s nyit­va találván a’ ház ajtaját abba bé megyen, mely­­lyen meg rettenvén a’ gyermek , a’ zsatskóból ki vett pénzt a’ zsebébe dugja, és ki akar futni. De az ember élet meg ragadván kérdőre viszi, meg M 9

Next