Magyar Kurir, 1804. január-június (18. évfolyam, 1-52. szám)

1804-02-21 / 15. szám

szerént, olyan hírek érkeztek Konstantzinápolyból, hogy a’ Porta a* veszedelmes Arabs Prófétát W­e­­c­h­á­b­o­t, szerentsésen eltaszittatta légyen a* nya­káról, minekutánna tölte, egy esztendönél tovább szenvedni, kegyetl­eségeit büntetetlen mivelni, ’s a’ Török Szent’ hamvának­ nyugvó he­lyét feldulat­­ni, türedelemmel szem­élni kéntelenittetett volna. Ha igaz, orozva ölték­ meg Bagdad mellett, ilyen módon. Az Assat tartományokban lévő Basd­ák kemény utasitást vettek vala a’ Dívántúl, hogy az új Próféta’ tévelygő' tudományának egész erővel ellene á­ljának, annak terjedését minden lehető esz­­közök által akadály­oztatták, és magát ha lehet va­­lami tsalárdság által kerittsék kézre, de a’leg na­gyobb tsendességgel, ne hogy a’ megtsalatott nép miatta se'zendiüjön, ’s oltsák­­ ki a’ világból a’ gonosz embert. Hanem, ő is meg lehetősen vi­gyázott magára, elkerülte a’ he­lyet és alkal­mat­osságot a’ hol ellenségei hozzá férhettek vol­na , és mindenkor másokkal volt , a’ kik mind szemek fényire úgy vigyáztak rá, ’s a’ kik, ha az jelenlétekben esett volna a’ gyilkosság, nagy vesze­­delmet okozhattak volna a’ városnak. A’Bagda­di Bardha azonközben, a’ Császárnak igen hűséges jobbágya lévén, addig ólálkodott utánna , míg módot talált kioltására. Annak a’ háznak bir­­tokeljával, a’ mellyben Wechab Bagdad mel­lett tartózkodott, esmérkedett­ meg, és ezt vette rá nagy ígéretek által, a’ Wechab’ megölésére, a’ ki hasonló kű­séges jobbágya lévén Császárjának, ad­dig lesködött, míg egy jó reggel Wechábot tér­­denállva egyedül imádozni szemlélvén, egy hant­­tsárral keresztűl verte. A’ melly tselekedet után

Next