Magyar Kurir, 1804. január-június (18. évfolyam, 1-52. szám)
1804-02-21 / 15. szám
szerént, olyan hírek érkeztek Konstantzinápolyból, hogy a’ Porta a* veszedelmes Arabs Prófétát Wechábot, szerentsésen eltaszittatta légyen a* nyakáról, minekutánna tölte, egy esztendönél tovább szenvedni, kegyetleségeit büntetetlen mivelni, ’s a’ Török Szent’ hamvának nyugvó helyét feldulatni, türedelemmel személni kéntelenittetett volna. Ha igaz, orozva ölték meg Bagdad mellett, ilyen módon. Az Assat tartományokban lévő Basdák kemény utasitást vettek vala a’ Dívántúl, hogy az új Próféta’ tévelygő' tudományának egész erővel ellene áljának, annak terjedését minden lehető eszközök által akadályoztatták, és magát ha lehet valami tsalárdság által kerittsék kézre, de a’leg nagyobb tsendességgel, ne hogy a’ megtsalatott nép miatta se'zendiüjön, ’s oltsák ki a’ világból a’ gonosz embert. Hanem, ő is meg lehetősen vigyázott magára, elkerülte a’ helyet és alkalmatosságot a’ hol ellenségei hozzá férhettek volna , és mindenkor másokkal volt , a’ kik mind szemek fényire úgy vigyáztak rá, ’s a’ kik, ha az jelenlétekben esett volna a’ gyilkosság, nagy veszedelmet okozhattak volna a’ városnak. A’Bagdadi Bardha azonközben, a’ Császárnak igen hűséges jobbágya lévén, addig ólálkodott utánna , míg módot talált kioltására. Annak a’ háznak birtokeljával, a’ mellyben Wechab Bagdad mellett tartózkodott, esmérkedett meg, és ezt vette rá nagy ígéretek által, a’ Wechab’ megölésére, a’ ki hasonló kűséges jobbágya lévén Császárjának, addig lesködött, míg egy jó reggel Wechábot térdenállva egyedül imádozni szemlélvén, egy hanttsárral keresztűl verte. A’ melly tselekedet után