Magyar Kurir, 1804. január-június (18. évfolyam, 1-52. szám)
1804-05-11 / 38. szám
íju.ixruttk kimos, parlagon maradott földeket némileg ez idta mutathatni. Az utak, mint kiki könnyen képzelheti, tsak lsem járhatatlanok a’nagy sárnak miatta, úgy hogy a’ szekerek, kerék- agyoknál fogva felakadván, top 12 marsa kívántatik, annak, tsak kevés teherrel is , megmozditására. Ha tehát mederembereink, ’s kereskedőink, az ezen mostoha időben uralkodó drágaság miatt, szertelen szükséggel küszködvén, kéntelenek valahova menni, oly hallatlan szekér-bért kell fizetniök, hogy még csekély nyereségeket, tulajdon tőkepénzekkel is pótolni kénszerűtetnek. , A’ mortólók közzűl, tsak egy se találkozik, a’ ki ilyen időre emlékezhetne. A’ föld olly sok nedvess iget vett már magába, ’s annyira meglágyittatott, hogy több partosabb helyeken, vagy elsűllyedt, és alább szállott, vagy pedig felső része megindúlván, egész az agyagasig le csúszott. Nevezetesen a’ mi határunkban a’többek közt egy partotskán, tíz, vagy tízenkémégy szeg ölnyi föld, a’ benne térd zödellő oszt vetéllel egygyütt majd egy olnyi mélységre alá szállott, *s része’zerint le csúszott, ’s barázda formán meghasadozott ; de benne a’ vetés épen megmaradott. Régen megjegyzettétk már azt a’ Czigányok, vagy Ujj - Lakosok felől, hogy Ők, igen furtsa, eleven, leleményes eszűek. Ennek egy jeles példáját a fia városunkban legközelébb, egy városi gazdánál kotsiskodó Ujj-Lakos, vagy Czigány, a’ kire midőn gazdája megbosszonkodán szidta, ’s a’ töb* bek közt ezeket mondotta volna néki: az ishuntzsut inyen ollyan, a’ ki Ciganyt tart — a’ kotsis Jt* pa