Magyar Kurir, 1804. január-június (18. évfolyam, 1-52. szám)

1804-06-01 / 44. szám

Frantzia Respublika« A’ Ipeg tartó Tanátsnak azon fontos kérésé­­re, m­ellyet a’ múlt Martzius 27 ik napján küldött vala az első Conzulhoz, és a’ mellyet a’ Magy. Kurír 42 ik darabjának 639 ik lapján betses Ol­vasóinkat mi is közlöttünk, a’ múlt Aprilis 25 ik napján az első Conzul ehkér­t válaszoltj ,,Pol-» gár Senátorok! Kigy­elmetek a* leg főbb hi­vatalnak örökötre való tételét, ’s annál fogva a* Fr. nemzetnek, minden ellenségeinknek öszve eskü­­vések ellen bátorságba leendő helyheztetését szük­­ségesnek lenni ítélték. Egyszerszaind azt is kiván­­ták, hogy a’ közönséges szabadtságnak és egyen­lőségnek fenntartására, a’Nemzetnek bátorságára, és a’Kormányszéknek meg nyugtatására nézve külömb­­külömbféle intézetek tétetödjenek. — Mi mindenkor szemeink előtt tartottuk ezt az igasságot, hogy a’ ma­­jofiásnak jurva a’ Frantzia népben magában legyen helyheztetve, még­pedig o­ly értelemben, hogy minden, különbség nélkül, mindeneket annak hasz­­nára, dicősségére, és boldogságára kelljen intéz­ni. Mennél inkább figyelmeztem az egymástól kü­lönböző nagy tárgyakra , annál jobban által láttam én azt, hogy ezen valamint új, úgy igy fon­tos környmállásokra nézve, a* magam gondolat­­jainak meg­határozásokra, nékem a? Figyelmetek tanátsadására, és böltsességekre szükségem vagyon. Arra való nézve kérem Figyelmeteket, jelennyenek meg nállam, a* magok érzelmeknek velem való közlésére. Azon betsüllethez és ditsős­éghez, mel­lyel a* Franc­ia nép engem környül vett, már sem­­mit sem ragaszthat; hanem az én leg szentségesebb kötelességem, és az én szivemnek leg nagyobb kí­vánsága abban áll, hogy én azokba a’ hasznokba*

Next