Magyar Kurir, 1804. július-december (19. évfolyam, 1-52. szám)
1804-07-03 / 1. szám
egészszenígy áll, hogy lezuhanásától minden ízempillantatban lehet tartani, melyre nézve senki sem méréseibe menni* A’ templom főbb ajtaján való fr*. bejárás, lehetetlenség. Azok a* sebesek, a’ kiknek még annyi erejek van , hogy magokat a* kövek közzül kivájhatják, a* Sekrestye ajtaján jőnek ki. Némelyeknek a’ fejek, másoknak kezek tört össze; némelyeknek egész lábaikat elszakasztotta a’ kö. Másokról bőreikkel egyetemben lessírálta ruhajokat a lerohanó kö. A’ bóltak és kevés élőknek kiszabaditásokra semmi utat módot nem találhatni. Némelyek azt javasolják, hogy ágyfigolyobis által kellene a a toronynak fennálló részét leültetni, hanem attól félnek mások, hogy az által, ha nem egészszen lehetetlenné is, de sokkal nehezebbé tétetődne az oda nyomattattaknak szabadulásuk. Erdélyből,s Hunyad Vármegyének Oláhországgal határos kerüetéből Írják, hogy Május vége felé különös eslet érti volna azon vidéket. Valami darázs színű, hanem apróbb , azonban igen mérges bogarak jöttének vala oda Oláh országból, oly nagy sokasággal, hogy a’ bértzek felett, a’ hol által jöttek, noha különben szép tiszta nap lett volna, mint a* jellgzet úgy meghomályositották a’ levegőt. Valamit napokig mulatván , a’ lovakban és szarvasmarhákban felette sok kárt tettek, a’ mellyeknek számlálatlan firkasággal nékiek esvén, tsak hamar úgy összemardosták őket* hogy felfordulván, egymásra döglöttek. Nevezetes, hogy még a juhakat sem oltalmazhattak meg ellenek az ő nagy gyapjok. Az istállókban és pajtákban is felkeresték a marhákat. Csak az egy füstölés által lehetett valamit segilleni rajtok. —3