Magyar Kurir, 1804. július-december (19. évfolyam, 1-52. szám)

1804-07-03 / 1. szám

egészszen­­így áll, hogy lezuhanásától minden ízem­­pillantatban lehet tartani, melyre nézve senki sem­ mérései­be menni* A’ templom főbb ajtaján va­ló fr*. bejárás, lehetetlenség. Azok a* sebesek, a’ kiknek még annyi erejek van , hogy magokat a* kövek közzül kivájhatják, a* Sekrestye ajtaján jőnek ki. Némelyeknek a’ fejek, másoknak ke­zek tört ös­sze; némelyeknek egész lábaikat elsza­­kasztotta a’ kö. Másokról bőreikkel egyetemben lessírálta ruhajokat a­ lerohanó kö. A’ bóltak és kevés élőknek kiszabaditásokra semmi utat mó­dot nem találhatni. Némelyek azt javasolják, hogy ágyfigolyobis által kellene a a toronynak fennálló részét leültetni, hanem attól félnek mások, hogy az által, ha nem egészszen lehetetlenné is, de sok­kal nehezebbé tétetődne az oda nyomattattaknak szabadulásuk. Erdélyből,s Hunyad Vármegyének Oláhország­­gal határos kerü­­etéből Írják, hogy Május vége felé különös eslet érti volna azon vidéket. Va­lami darázs színű, hanem apróbb , azonban igen mérges bogarak jöttének vala oda Oláh országból, oly nagy sokasággal, hogy a’ bértzek felett, a’ hol által jöttek, noha különben szép tiszta nap lett volna, mint a* jell­gzet úgy meghomályositották a’ levegőt. Valami­t napokig mulatván , a’ lo­vakban és szarvasmarhákban felette sok kárt tet­tek, a’ mellyeknek számlál­­atlan firkasággal né­­kiek esvén, tsak hamar úgy ös­szemardosták őket* hogy felfordulván, egymásra döglöttek. Neveze­tes, hogy még a­ juhakat sem oltalmazhatta­k meg ellenek az ő­ nagy gyapjok. Az istállókban és paj­tákban is fel­keresték a­ marhákat. Csak az egy fü­stölés által lehetett valamit segilleni rajtok. —3

Next