Magyar Kurir, 1804. július-december (19. évfolyam, 1-52. szám)
1804-09-11 / 21. szám
olly ritkán mutathat, mint Ráma Varsókat; el vesztette a’ Nemzet egy példa nélkül való szeretőjét, nyelvének, viseletének, jusszainak, szokásainak, rendtartásainak, ’s törvényeinek leg nagyobb tisztelettel való betsültejét; meg fosztattak a’ törvényes Táblák egy olly Prókátoroktól, a* ki a’törvényeknek leg szövevényesebb útilitissel fedezte, azoknak homályos rejtekeit meg világosította, és a* külföldi Tudósoknak róllonk való bal vélekedéseket meg tzáfolván nyilván meg mutatta, hogy a* Magyar Törvényben is lehet olly tiszta Deáksággal szóllani, a’ minéművel az ékesen -fóliásnak nagy mestere Cicero sém szégyenlene élni. — Ez a’ bóldog emlékezetű hazánkfia mindenkor szoros követője volt a’ virtusnak, de minden lárma és mutogatás nélkül; valamint sok más dolgokba hasonlatos vólt Catéhoz, úgy itt is inkább kívánt Jó lenni, mint sém láttatni . Élete módjában sém idének, sém szerencséjének nevekedése soha semmi vátozást nem okozott, és valamint egyébb dolgokban, úgy ebben is a régi Magyar egy ügyűségét kedv’tette, ’s követte. Tettének alkotmányát a kedvezd természet ugyan úgy épitette, hogy a’ leg nehezebb munkába is alkalmatos lett vólna ; mindazáltal a’ sok éjjeli nappali munka miatt a’ szükséges nyugodalomtól is meg fosztatván, hanyatlani kezdett idejében, nagyon meg erőtlenedett, és minekutánna egy őízteodó el forgása alatt egymást követett háromszori guttalés által teltének alkotmánya nagyon meg rongéltatott volna, a’ fant fel jegyzett napon, úgymint Júniusnak utólsó napján, igen hasznos életének 62 ik esztendejében, a’bóldog örökké