Magyar Kurir, 1804. július-december (19. évfolyam, 1-52. szám)
1804-09-18 / 23. szám
másod versben tettek, emlékeztünk vala röviden a* műit hiten. Mostan ezeket olvastuk egy Bolognai levélben ugyan ezen utazás* kornyúlállásairól bővebben és hitelesebben. Vighetetlen sokságú nézőknek jelenlétekben tették ezen másodikszori próbát. A* városi lakosokon kívül, kiknek számok valami 70 ezerre tétetik, még a* szomszéd helyekről is valami 60 ezerig való vendégek gyülekezzenek vela össze, mindyájok a’ város körül lévő halmokon telepedvén meg. Reggeli 6 órakor három ágyulövések telmtették a felindulásnak kezelgetését, mint az, 10 órakor valósággal meg is esett. Valami egy órányi idő alatt nem nagy magosságra tartózkodtak a* város felett, mod felyebbetske emelkedvén, majd ismét alább botsátkozván,’s abban gyakorolván azonközben magokat, hogy a’le* vegő golyobist, a hajótskához alkalmaztatva lévő evezők által kormányozni tem halták. Tizenegy* óra tájban a’ felhők közzé felemelkedvén, az Északra nyomuló levegő magával őket is ragadni kezdette, a’ midőn egészszen eltűntek a’nézőknek szemeik elől, míg végezetre 1 óra tájban valamiért Olasz mértföldnyi távolságra ismét szemeik elibe tűntek azoknak, a’kik őket messzenéző üvegekkel nézték, hanem csak hamar ismét úgy elenyés’ztek Napkelet felé, hogy többé nem láttattak, míg egyszer estve felé a’ félelem és reménség között küszködő nép Doktor Andreolit békötözve lévő karral egy posta , isin a’ város felé közelíteni szemlélte. E’ délutánin 4 órakor esett. Lehet gondolni, mi némü tolyongás lehetett ezen szekér körül, mindenek iparkodván megtudni, hogy mi lelte a’ hajósokat? és hogy nevezetesen Gróf Czam-Zs