Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)
1805-08-02 / 10. szám
azáltal azon nagy ínség, melly az illy rendkívül való ízűk esztendőt természetesen követni szokta, a’ maga leg főbb pontját el nem érte, a’ mennyiben még eddig semmi pusztitó nyavalyák ezen Országot nem érdeklették. Háládatossággal és a’ már kezelgető fegedelem eránt való reménységgel láttya ezen Kormányszék, ’s evvel egygyütt minden jószivű lakos a’ kezelgető aratás, ’s ugyan azért bús szivvel tapasztalta, hogy sokan nyughatatlanok lévén az időjárása által okoztatott késői aratásra nézve, a’ földnek éretlen gyűmöltsét takarítani ’s enni kezdették. Kettős ártalmas következései lehetnének ezen, , idő előtt való takarításnak: 1) A’ szokatlan eledellel élt, ’s a’ miatt meg erötelenedett testekben olly nyavalyákat szülnének, mellyeknek kiterjedése ragadó mételyre változhatna által, és azok köztül, a’ kik az éhségen és szükségen diadalmat vettek , sok ezret temetne a’ sirbe. — 2) Az illy időnek előtte bétakarittatott föld gyümöltse rövid idő alatt meg rothadna, meg romolna, ’s avval senki sem élhetne ; következésképpen a’ leg áldottabb aratást is szükség követné. — E’ két irtóztató tsapásnak ezen országtól való elhárítására nézve, legszentebb kötelkíségének tartja ezen fő Kormányszék, minden föld mivelő és egyéb sorsa lakosoknak voltaképen parantsolni, hogy az életnek, földi almának és egyéb föld gyümölcsétnek idő előtt való betakarításától szorgalmatosan őrizkedjenek, melly köz jót és bóldogságot irányozó parantsolatunkat a’ ki készakartya által hagja , a’ környülállásokhoz képest vagy egy két ’5 harmadnapi arepomra , vagy 5—10 botra, vagy veszsző tsapásra fog büntetödni*“ K a