Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)
1805-08-02 / 10. szám
godalmat, *s egymás eránt való köteleségeket a* pallérozott nemzetek közt fenn tartyák, illendő tekintetbe fogja tarani. De lehetetlen elhinni, hogy Bonaparte azon passzus leveleknek kikészitésében tett békességes biztatásait maga is váltaképen beteljesiteni kívánná, mivel azon idő közben, melly azon parázusoknak kikészitése, és az alább írtnak Párisba való menetele közt elfolyt, mily intézeteket tétetett, melyek a* bekesség helyre állítását nem tsak nem könnyitették, sőt inkább magokban foglalták annak meg rontásának magá ▼át. Minthogy az alább irt Eő Excellentiájának B. Hardenberg úr valóságos és Kabinét Minitternek, olly meg lett dolgokat terjeszt eleibe, mellyek az ő Fruntziai Felsége Kabinetuma előtt tudva vágynak : egyszerszöind azt is köteles jelenteni, hogy Ő a’ Fels. Orosz Császártól, Junius 2-ik napján parantsolatot vett az eránt, hogy az ide zárt passzus leveleket legottan adja vissza,’s kérje meg Eu Excellentiáját, hogy azokat a’ Fr. Kormányszéknek küldje vissza ezen kinyyatkoztatással, hogy azoknak a* jelen való környűlállások közt semmi hasznokat venni nem lehet. — Költ Berlinben, Julius 10-ik napján, 1805-ik esitendőben. Novosiszojf Úrnak ezen jegyzése és maga kinyilatkoztatása, a’ mint a’ 13 ik Júliusi Berlini tudódások tartják, ottan nem kevés érzékenységet szült a’ Publicum szivében. Félő, úgymondnak azon tudósítások, hogy Európának szárazon való békeísége is meg neháborittatsék. Eddig is ennek a’ követnek Sz. Országba való küldetése volt az az istáp, mellyenn a’ közönséges békesTég iránt való reménység fundáltatott, most pedig es is elenyészett.