Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)
1805-09-17 / 23. szám
békességes eszközöket is, a’ melyek szerint ezen Udvar magát az Orosz Császári Felségnek közbenjárására* bízta volt , szemlélni. Ezen lépésekre nézve mind két részről lehetett remélleni, hogy mérséklett és engesztődésre célozó indulatot bizonyítanak, é s hízelkednünk lehetett magunknak, hogy Novosiszoff úrnak, egy résztöl éppen olyan buzgósággal ajánltatott, mint a’milyennel a* más résztől elfogadtatott, Fázisba való küldettetése , meg fogna a* feltett célnak felelni. Valóságos érzékenységgel esik tehát Császár 8 F.gének értésére éppen most, az, hogy ez a’ Küldettetés, azon változások miatt, a* mellyek a’ Ger mai és Lukkai Respublikáknak állapotjokat érdekelték , félbe szakadott volna. A’ Bétsi udvar a’ maga részéröl még sürgetőbb indító okokat talál éppen ezen változásokban, annak kívánására, hogy ezen alkudozások mennél nagyobb siettséggel elkezdődjenek* azon reménségéröl sem mondhat le, a* mellyet eddig a* Frantzia Felség által forma szerént kihirdettetett és megerölitett mérséklettségbe helyheztetett, a’ mellyhez képpest kötelességés nek tartja lenni baráttságos közbenjárását ajánlani, a’ végre, hogy az alkudozásból részt véve minden hatalmasságoknak békelséges hajlandóságokba helyheztetett közönséges várakozás, valahogy ismét semnmivé ne tétetödjön. E’végre meghívja öggé a* Pétersburgi és Párisi Udvarokat, hogy azon alkudozásokat, amelyeknek nem soká el kell vala kezdődniök, mennél hamarább ismét vegyék munkába, késznek lenni ígérvén magát arra, hogy buzgó törekedései által mindent el fog részéről követni, ami által csak ez az óhajtott cél.