Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)
1805-09-17 / 23. szám
természeti tulajdonságok szerent nem lehet reméleni, hogy az, hasznosan, következésképpen a* Közbenjáró méltóságának megbántatása nélkül, fordíttódhatna harsonra. Ez az indíttó ok egyedül elégséges volna arra, hogy Ö F.gy a’ maga határozását ahoz képpest tegye,* ha mingyár elfelejtkezhetne is a’ felöl, hogy a’ Londoni és Pétersburgi Kabinétumok az önge leg nemesebb és leg nagyobb lelküséggel tett lépeseit, tsak a’ minapában is mi nemű költsönnel fizették visssza. Novosziltzoffár Paris felé vette vala útját, a’ nélkül hogy a* Császár tudta volna mitsoda czélozásra. A’ Prussziai Király passzust kívánt ezen Onsi Császári Kamarás Ur’ száraára. A’ paszhus néki tűstént leg kisebb ellenmondás nélkül elküldett. Mitsoda Jhaszonháromlott a’ Császarra ezen rend kívül való engedelmessegből. Itám ,egyéb , hanem tsak egy boszszantó és nem igaz előadásokkal telyes Nyilatkoztatás vala egygyetrenegy következése az egész Követtségnek, a’mellyel a’Császár sem nem keresett, sem nem kívánt. Betsülete ilyen módon megsértetvén, lehetetlenség 3 Csé.gének az Orosz Kabinétumtól effélénél egyebet várni, a’ mely a’ békességnek kivánásától kislömben is igen távol lévén, a’ hadakozásban találja nyereségét is,’s annak megujjithatásába helyhezteti azon reménségeit, a’ mellyeknek palástola okon híjába iparkodik, minthogy azokat az Ő önnön magaviselete a’ leg rövidebb látású üzemek előtt felfedezi. Már esztendeje hogy nem tapasztalt a’ Császár az Orosz Kabinetemtől gyalázatnál egyebet. Az önge természeti tulajdonsága és gondolkodá-