Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)
1805-10-18 / 32. szám
helységben Jaratsán lovaikat etetvén, az egyik subru rosa’ maga gazdag Urat ’s gazdáját, a’mint értettem ponyvával bé vont szekerében, midőn dél tájban egy keveset el szunyadott volna, irgalmatlanul agyon verte, mind fejét mind öszve vagdalván, hasát a’ baltájával, úgyhogy egyszeriben ki omlott a’béle a’ szerentsétlennek. Végbe vivén ezen szörnyü tselekedetét a’ gyilkos, meg ölt gazdáját egy lepedővel betakarta, ’s bankóczéduláit elszedvén, azokat az utzán egy rakás ganéj alá el alla. De nem soka örülhetett gonosz keresményének, mivel saját ió esztendös fia őtét el árulta, ki is azonnal meg ragadtatván varra veretetett, ’s a’ meg gyilkoltatott úr az útza közepén el terítve feküdött, miglen a’ Járásbeli Szolgabiró Ur oda érkezett, a’ történetet meg visgálta , ’s renddé eket tett volna mind a’ szerentsétlennek tisztességes el temettetése mind pedig a’ gonosztévének szoroítabb igazság kezébe való adattatása eránt. —■ Az el ásatott bankó czédulákra is rá akattak, a’ ganéjból ki ásták, és a’Helység Bírája kezébe adták a’ további rendelésig. — Vallyco mire ném vetemedhetnek éjjel a’ nehéz de benűlletes munka nélkül élni kívánó emberek, mikor fényes délben is, és pedig a’ Helységnek útza közepén illy szörnyü dolgokat el mernek követni. Illy szőrü gonosz embereknek kellett azoknak is lenni, a’ kik Tek. Szalay Vármegyében Szala- Egerszegen, és Tek. Baranya Vármegyében Pétsen a’ törvénytevő birák által akasztó fára itltettek, és közelsége jóvá hagyásához képest a’ múlt Septtember 27-ik napján fel is függesztettek.