Magyar Kurir, 1805. július-december (19. évfolyam, 1-46. szám)

1805-10-18 / 32. szám

helységben Jaratsán lovaikat etetvén, az egyik subru rosa’ maga gazdag Urat ’s gazdáját, a’mint értet­­tem ponyvával bé vont szekerében, midőn dél táj­ban egy keveset el szunyadott volna, irgalmatla­nul agyon verte, mind fejét mind öszve vagdalván, hasát a’ baltájával, úgyhogy egyszeriben ki omlott a’béle a’ szerentsétlennek. Végbe vivén ezen ször­­nyü tselekedetét a’ gyilkos, meg ölt gazdáját egy lepedővel betakarta, ’s bankóczéduláit elszed­­vén, azokat az u­tzán egy rakás ganéj alá el alla. De nem soka örülhetett gonosz keresményé­nek, mivel saját ió esztendös fia őtét el árulta, ki is azonnal meg ragadtatván varra veretetett, ’s a’ meg gyilkoltatott úr az útza közepén el terít­ve­ feküdött, miglen a’ Járásbeli Szolgabiró Ur oda érkezett, a’ történetet meg visgálta , ’s renddé e­­ket tett volna mind a’ szerentsétlennek tisztességes el temettetése­ mind pedig a’ gonosztévének szo­­roítabb igazság kezébe való adattatása eránt. —■ Az el ásatott bankó czédulákra is rá akattak, a’ ganéjból ki ásták, és a’Helység Bírája kezébe ad­­ták a’ további rendelésig. — Vallyco mire ném­ vetemedhetnek éjjel a’ nehéz de benű­lletes munka nélkül élni kívánó emberek, mikor fényes délben is, és pedig a’ Helységnek útza közepén illy ször­­nyü dolgokat el mernek követni. Illy szőrü gonosz embereknek kellett azoknak is lenni, a’ kik Tek. Szala­y Vármegyében Szala- Egerszegen, és Tek. Baranya Vármegyében Pétsen a’ törvénytevő birák által akasztó fára it­ltettek, és kö­zelsége jóvá hagyásához képest a’ múlt Sept­tember 27-ik napján fel is függesztettek.

Next