Magyar Kurir, 1806. január-június (20. évfolyam, 2-46. szám)
1806-01-14 / 4. szám
49 is semmit el nem ’foglalhattak , Cseh Országnak azon kis részéböl is, melly a békességnek siettetése végett nékiek által engedtetett, majdan ki fognak költözni. — Ream bízta Bő Csász Kir. Felsége, hogy ezen emlékezetes, és az emberiségtől igen óhajtott történetet Cseh Ország lakosinak közönségesen tudatokra adjam, hogy a’ tántorithatat- tlan hivségű, és minden tekintetben igen nemes indulattal biró Cseh Országi lakosoknak azon hasznos intézetjeikkel való meg ölégedését, mellyeket ők az ellenséges veszedelmeknek közelgetésekor tettenek, nyilvánvalóvá tegyem, ’s egyszersmind azt is tudtokra adjam, hogyha szinte Bő Felsége a’ Cseh nemzetnek azon ditsiretes készséget melynél fogva minden fegyverfogható férfi lakosokat az ellenség ellen ki állítani igyekezett, maga Kasz- Dara nem fordította is; mindazáltal nem azért nem mivelte azt, mintha a’ Nemzetnek maga eránt való hivségét ’s vitézi bátorságát kétségbe hozta volna, hanem inkább azért mivel kedves Hazánkat az ellenség által való pusztitásnak tárgyává tenni, ’s a’ békességnek helyre állitatását késedelmeztetni nem kívánta. „Én magam is Cseh nemzetből való lévén , igen szerentsésnek tartom magamat, hogy Eő Cs. Fels, különös kegyelmessegéből a’ fegyvert fogott Cseh ifjaknak fő vezérekké lettem, és az is reám bízatott, hogy Eő Felségének nemzetemmel való meg elégedését, annak én nyilatkoztadam ki. A’ miilyen nemes indulattal viselték az én hazámfiai önnön magokat e’ mellel végződött háborúban, reményűző Csász. Felsége, hogy épen olly nemes indulattal fogják ők magokat a’ már vissza tért kívánatos békességbets'viselni. Ők is méllyen