Magyar Kurir, 1808. július-szeptember (22. évfolyam, 1-27. szám)

1808-07-29 / 9. szám

14® a’ háladatosságnak eleten érzése örökké és változhat­­tatlanúl meg maradjon. — Most ismét újabb pró­báját vettük Császári Felséged erántunk való külö­nös kegyelmességének, a’ mennyiben ismét magunk közt szemléljük Milleradowitsch Geb­erált, a’ ki Csász. Felséged kegyelmes jóvá hagyásából s en­gedeméből Bukarest városa meg szabaditójának ne­veztetik. Mivel mi Felségednek azon kegyelmes­­ségét, mellyet ezen nagy hérosnak vitsza adásában velünk ismét közleni méltoztatott, tellyes mértek­ben érezzük, és mivel a’ Cs. Felséged jótéteményei­vel való éléshez már hozzá szoktunk: lehetetlen a' mi hazánknak a’ Felségad óltalma nélkül’ élni, nem másképen, mint az oly tsetsemő gyermeknek, a’ ki anyya emlőitől el választatván, meg nem élhet, és ha szinte édes anyyának ápolgató karjai közt semmi szü­kséget nem szenved is; de még is kezeit hozzá ki nyújtya, ’s el botsátani nem akarja; úgy mine­künk is szabad legyen, a’ midőn karjainkat ahoz fel emeljük, a’ kinek életünket, tételünket és hazád­nak ’s jussainknak meg maradását köszünhetjük. Fel­séged előtt azért esedezni, hogy minket továbra is maga védelmező szárnyai alatt meg tartani méltoz­­tatson. Az egész Oláh nemzet azért fog a’ Fels. Úr Istennek esedezni, hogy Felségedet száraos eszten­­dökig tartsa meg, és áldaja meg továbra is győzedel­mes fegyvereit. Északi Európa. Berlin városának szomszédtságában Chariot­­tettburg és Spandau közt már táborba száltak a’ Fran­

Next