Magyar Kurir, 1808. július-szeptember (22. évfolyam, 1-27. szám)
1808-07-29 / 9. szám
14® a’ háladatosságnak eleten érzése örökké és változhattatlanúl meg maradjon. — Most ismét újabb próbáját vettük Császári Felséged erántunk való különös kegyelmességének, a’ mennyiben ismét magunk közt szemléljük Milleradowitsch Geberált, a’ ki Csász. Felséged kegyelmes jóvá hagyásából s engedeméből Bukarest városa meg szabaditójának neveztetik. Mivel mi Felségednek azon kegyelmességét, mellyet ezen nagy hérosnak vitsza adásában velünk ismét közleni méltoztatott, tellyes mértekben érezzük, és mivel a’ Cs. Felséged jótéteményeivel való éléshez már hozzá szoktunk: lehetetlen a' mi hazánknak a’ Felségad óltalma nélkül’ élni, nem másképen, mint az oly tsetsemő gyermeknek, a’ ki anyya emlőitől el választatván, meg nem élhet, és ha szinte édes anyyának ápolgató karjai közt semmi szükséget nem szenved is; de még is kezeit hozzá ki nyújtya, ’s el botsátani nem akarja; úgy minekünk is szabad legyen, a’ midőn karjainkat ahoz fel emeljük, a’ kinek életünket, tételünket és hazádnak ’s jussainknak meg maradását köszünhetjük. Felséged előtt azért esedezni, hogy minket továbra is maga védelmező szárnyai alatt meg tartani méltoztatson. Az egész Oláh nemzet azért fog a’ Fels. Úr Istennek esedezni, hogy Felségedet száraos esztendökig tartsa meg, és áldaja meg továbra is győzedelmes fegyvereit. Északi Európa. Berlin városának szomszédtságában Chariottettburg és Spandau közt már táborba száltak a’ Fran