Magyar Kurir, 1808. szeptember-december (22. évfolyam, 28-53. szám)
1808-11-22 / 42. szám
„Azon indulatokat, mellyeknek tolmátsldjokká én a’ ivarok és Rendek átidétettem, ’s a’ ssiélly foglalatosságot én ürömmel és készséggel magamra valakim, nyájassága szerenc könnyebben képzelheti Szentséges Felséged, mint én megmagyarázhatnám. Az a’ különös kegyelmesség , mellyet a’ Magyar Nemzet eránt bizonyítani, az a’ szeretetre méltó nyájasság, mellyel őket egygyenegygyen, mint egy Felséges méltóságát letévén, megszollyani méltoztatott Felséged , úgy elragadta minnyájoknak sziveket, hogy önnön magokat leg szerentsésebbeknek tartsák ’s az othonaiak előtt is ditsekedjenek azért, hogy az a’ szerentséjek lehetett, hogy Felségedet nem csak mint Királynéjokat, hanem mint namzetjek gyönyörűségét is közelébbröl tisztelhették. Őket pedig nem csak a’ szeretetre, hanem még az ő volt szerentséjeknek valamelly irigylésére is, felvndittsak. És e’szerént, valamint a’ jelen lévők, a’ kik a’ Felséged lábai előtt leborúlnak, úgy az othonniak is óhajtani fogják azt, és imátkozni is fognak azért, hogy Felségedet a’ halhatatlan Isten, a‘ Hazának és a’ késő maradékoknak, hosszú időig épségben tartsa, meg* “ A Császárné és Királyné 6 Felsége Beszédje a Karokhoz és Rendekhez : — “ „ Valóságos igazi örömöt okozott nekünk a’ Karok és Rendek között való mulatásunk , annyival Ь inkább, minthogy az alatt bizonyságai voltunk annak a’ tiszteletnek, mellyet ők a’ mi Felséges Férjünk eránt bizonyítottak , a’ melyből a’ Magyarokat még jobban megesmértük , kiknek hogy Királynélyok vagyunk, mindenkor kegyelmesen fogunk felőlré elékezni. “