Magyar Kurir, 1813. július-december (27. évfolyam, 1-52. szám)

1813-12-03 / 45. szám

Kasselböl Nov.22-ik napján. Lehe­tetlen, úgymond, azt a’ rendkívül való nagy örömet lerajzolni, melly városunk hív lakosiban tegnap támadt, a’midőn hét esz­tendőktől fogva nem látott urunkat es Val. Fejedelmünket hozzánk bejönni szemlél­tük. Ezt a’ régtől fogva óhajtott áldott szempillantatot még reggel számos ágyú­durrogások előzték meg, a’ midőn a’ mu­­nicipálitásnak , az az, a’polgári Előjárók­­nak egy része a’ hídon túl épített győze­­delmi kapu mellett várta Ee Vál. Fejede­lemségét , a’ másik pedig a’ városon kívül eletbe menvén a’város képében szívre ható szókkal meg köszöntötte, és örvendező ki­áltások közt lakó rezidentziájába bévezet­­te. Számtalan sok lakosok mentek BőVál. Fejedelemsége eleibe, ^y^jog, lovon, és kotsikon , mind a* városból, mind a’ kö­rülbelül fekvő helységekből. — Délután egy órakor jővén be városunkba szeretett Fejedelmünk, örömkönnyekkel fogadtatott hív alattavalóitól. — Egész nap meg nem szűnt az öröm kiáltás, este az egész város ki volt világosítva. A’ következett napon dél előtt 9 órakor a’ Sz. Márton templo­mában közönséges isteni tisztelet tartatott annak meg hálálására, hogy a’ könyörülő ’s kegyelemmel bővölködő egek a’mi sze­retett Fejedelmünket nekünk vissza adta. Hasonló isteni szolgálat tartatott a’ több ide való templomiakban is, és mindenikben ala­­misna gyűjtetett a’ szűkölködő szegények­nek számokra s. a. t. Azoknak a’ Német Országi Fejedelmek­nek példájokat, a’ kik ,a’ Rénusi szövetsé­get elhagyván, magokat a’ flaza védelme­­zésére a’ szövetséges Fejedelmekhez kap­­tsolták, a’Bádeni nagy Hertzeg Károly La­jos is követte, ’s illyetén serkentő hirdet­ményt tétetett közönségessé a’ maga birto­kaiban :­­„Annak az én Felséges Ősömnek pél­dája szerént, a’ ki előttem uralkodott, meg sérthetetlen kötelessé­gemnek tartot­tam az alattamvalóknak javakat és szeren­­tséjeket előmozdítani, ’s Bádennek meg maradását fenntartani. Azokat a’ Frantzia Ország eránt való kötelességeket, mellyek­­re a’ megboldogúlt nagy Hertzeg a’ Rénu­si Szövetségbe való béállásakor magát aján­lotta vala, és a’ mellyek reám is háromlottak, szentül meg tartottam , olly reménységben lévén, hogy az én népem tsendessége és Országomnak megmaradása azoknak bétel­­lyesitéseken fundáltatik , és noha annak a’ hosszú ideig tartó háborúnak nyomorú­ságai , a’ mellybe én a’ Frantzia Országgal való egyességemhez képest számos hadi né­pet (8000 embert) tartoztam a’Frantzia ár­­mádához állítani, mind ez, mind a’keres­kedésnek meg gátolása nagy sebet ejtettek a’ Haza testén; mindazáltal egyetlen egy vígasztalásom abban a’reménységben állott, hogy a’ végképen való Békesség nékem al­kalmatosságot fog arra szolgáltatni , hogy népemnek eddig szenvedett kárát eleve va­ló gondoskodásom által kipótolhatom. „A’ mindeneket igazgató itteni gond­viselés, melly a’ népeknek, és hadi sere­geknek sorsaikat igazgatta, a’ Frantzia fegyvernek győzedelem zászlóit megváltoz­tatta , ’s azokat a’ Német Ország ügyéért viaskodó szövetséges armadákra bízta, szük­ségesnek ítélvén a’ Frantzia nagy hatalom­nak határt szabni. Az Albis folyóvíz part­jaitól a’ Rajna folyóvízig mindenütt, és megakadályozhatatlanul előre nyomultak a’ szövetséges Fejedelmeknek győzedelmes seregeik; végső próbát tettem arra, hogy a’ közelítő háborúpiatztól fenyegettetett Hazának tsendességet és bátorságot szerez­hessek, Bádenre nézve neutralitást, az az, semmi részre való nem hajlást kerestem a’ Fr. Császártól, reménylvén, hogy a’ Fels. szövetséges Hatalmasságok is meg fognak abban egyezni, de annak következése a’ vá­rakozásnak meg nem felelt; következéské­pen azon módon Bádennek csendességet nem szerezhettem, kéntelen vagyok a’ Fran-

Next