Magyar Kurir, 1813. július-december (27. évfolyam, 1-52. szám)
1813-12-03 / 45. szám
Kasselböl Nov.22-ik napján. Lehetetlen, úgymond, azt a’ rendkívül való nagy örömet lerajzolni, melly városunk hív lakosiban tegnap támadt, a’midőn hét esztendőktől fogva nem látott urunkat es Val. Fejedelmünket hozzánk bejönni szemléltük. Ezt a’ régtől fogva óhajtott áldott szempillantatot még reggel számos ágyúdurrogások előzték meg, a’ midőn a’ municipálitásnak , az az, a’polgári Előjáróknak egy része a’ hídon túl épített győzedelmi kapu mellett várta Ee Vál. Fejedelemségét , a’ másik pedig a’ városon kívül eletbe menvén a’város képében szívre ható szókkal meg köszöntötte, és örvendező kiáltások közt lakó rezidentziájába bévezette. Számtalan sok lakosok mentek BőVál. Fejedelemsége eleibe, ^y^jog, lovon, és kotsikon , mind a* városból, mind a’ körülbelül fekvő helységekből. — Délután egy órakor jővén be városunkba szeretett Fejedelmünk, örömkönnyekkel fogadtatott hív alattavalóitól. — Egész nap meg nem szűnt az öröm kiáltás, este az egész város ki volt világosítva. A’ következett napon dél előtt 9 órakor a’ Sz. Márton templomában közönséges isteni tisztelet tartatott annak meg hálálására, hogy a’ könyörülő ’s kegyelemmel bővölködő egek a’mi szeretett Fejedelmünket nekünk vissza adta. Hasonló isteni szolgálat tartatott a’ több ide való templomiakban is, és mindenikben alamisna gyűjtetett a’ szűkölködő szegényeknek számokra s. a. t. Azoknak a’ Német Országi Fejedelmeknek példájokat, a’ kik ,a’ Rénusi szövetséget elhagyván, magokat a’ flaza védelmezésére a’ szövetséges Fejedelmekhez kaptsolták, a’Bádeni nagy Hertzeg Károly Lajos is követte, ’s illyetén serkentő hirdetményt tétetett közönségessé a’ maga birtokaiban :„Annak az én Felséges Ősömnek példája szerént, a’ ki előttem uralkodott, meg sérthetetlen kötelességemnek tartottam az alattamvalóknak javakat és szerentséjeket előmozdítani, ’s Bádennek meg maradását fenntartani. Azokat a’ Frantzia Ország eránt való kötelességeket, mellyekre a’ megboldogúlt nagy Hertzeg a’ Rénusi Szövetségbe való béállásakor magát ajánlotta vala, és a’ mellyek reám is háromlottak, szentül meg tartottam , olly reménységben lévén, hogy az én népem tsendessége és Országomnak megmaradása azoknak bétellyesitéseken fundáltatik , és noha annak a’ hosszú ideig tartó háborúnak nyomorúságai , a’ mellybe én a’ Frantzia Országgal való egyességemhez képest számos hadi népet (8000 embert) tartoztam a’Frantzia ármádához állítani, mind ez, mind a’kereskedésnek meg gátolása nagy sebet ejtettek a’ Haza testén; mindazáltal egyetlen egy vígasztalásom abban a’reménységben állott, hogy a’ végképen való Békesség nékem alkalmatosságot fog arra szolgáltatni , hogy népemnek eddig szenvedett kárát eleve való gondoskodásom által kipótolhatom. „A’ mindeneket igazgató itteni gondviselés, melly a’ népeknek, és hadi seregeknek sorsaikat igazgatta, a’ Frantzia fegyvernek győzedelem zászlóit megváltoztatta , ’s azokat a’ Német Ország ügyéért viaskodó szövetséges armadákra bízta, szükségesnek ítélvén a’ Frantzia nagy hatalomnak határt szabni. Az Albis folyóvíz partjaitól a’ Rajna folyóvízig mindenütt, és megakadályozhatatlanul előre nyomultak a’ szövetséges Fejedelmeknek győzedelmes seregeik; végső próbát tettem arra, hogy a’ közelítő háborúpiatztól fenyegettetett Hazának tsendességet és bátorságot szerezhessek, Bádenre nézve neutralitást, az az, semmi részre való nem hajlást kerestem a’ Fr. Császártól, reménylvén, hogy a’ Fels. szövetséges Hatalmasságok is meg fognak abban egyezni, de annak következése a’ várakozásnak meg nem felelt; következésképen azon módon Bádennek csendességet nem szerezhettem, kéntelen vagyok a’ Fran-