Magyar Kurir, 1814. július-december (28. évfolyam, 1-52. szám)
1814-08-02 / 10. szám
„Isten’ kegyelméből mi, Ils. Sándor, az egész Orosz birodalom’ Császárja és egyedül való Uralkodója etc., közönségesen kihirdettyük. A’ hadakozás’ zivatara, a’ közönséges tsendességnek és az Orosz birodalomnak megengesztelhetetlen ellensége által fel eleveníttetvén, és nem régen a’ mi hazánk’ kebelébe kegyetlenkedvén most magának az ellenségnek tartományaira hömpölygött viszsza , ezeket le nyomta. Megtelt vala az Istennek, az igaz’ oltalmazójának, hoszszú türősége. A’ Mindenható felfegyverkeztette az Orosz birodalmat , hogy ő általa a’ népeknek és Státusoknak a' szabadságot viszsza adja, ’s az elesteket felemelje. Az 1812 dik esztendő , mellyet terhessé tettek azon sebek , mellyek a’ mi hazánknak kebelében azért estek, hogy egy uralkodásra vágyódó ellenségnek gonosz czélzásai semmivé tétethessenek, a’ ditsősségnek tetejére emelte az Orosz birodalmat az egész világnak a' maga nagyságában megmutatta őtet, ’s megvetette a’ népek’ szabadságának fundamentomát. Keserves lélekkel, ’s minekutánra egy igasságtalan hadakozásnak elfordíttathatására való minden eszközöket megpróbáltunk , folyamodtunk végezetre az erőnek eszközeihez. A’ keserves kéntelenség parantsolta, hogy kardot rántsunk. Azon népnek méltósága, mellyet a’ Mindenhatónak kegyelme a’ mi gondviselésünk alá bízott, meg nem engedte, hogy kardunkat hüvelyébe dugjuk addig, míg az ellenség országunkban volt. Mi erről nyilván való fogadást is tettünk, pedig nem a’ ditsősségnek fényessége által való megtsalattatásbol, nem az uralkodáskívánástol való megrészegűlésböl, ’s nem is a’ szerentsés időkben. Tiszta szívből omlottakki könyörgéseink az Örökkévalónak oltárán az ő igasságához való erős bizodalommal, s jussainknak igasságát érezvén esedeztünk néki a’ segedelemért. Nagy próbát tettünk: isten’azt segedelmével véghez is vittük. Kedves hűséges alattvalóinknak egy ügyessége, ’s az ő esmeretes hazaszeretetjek , megerősítette reménségünket. Az Orosz nemesség, a’ thrónusnak ezen erős gyámola, mellyen nyugodott annak nagysága mindenkor a’ Mindenható isten’ oltárának szolgái, kiknek kegyessége által mi a’ hitnek ösvényében megerőssíttettünk ’s a' mi megkülömböztetett érdemű kereskedőink és egyéb polgárjaink, egygyik sem kíméltette az áldozatot. A’ falusi kegyes lakos, ki eddig nem esmerte a’ fegyvertsörgést, most fegyverével védelmezte a’ hitet, a’ hazát, és a’ Monarchát. Az élet tsekély áldozatnak látszott néki az Orosznak szívétől idegen a’ szolgaság’ érzése soha nem hajtott fejet az Orosz idegen Hatalom előtt. Ha jármot tenni bátorkodott az ő nyakába valaki, utol érte azt a’ büntetés! Ha ellenségek rontottak bé fegyveres kézzel az ő hazájába, ő az ezeket fedő sírhalmokat mutatja, így emeli fel az Isten azt, a’ ki hozzá bízik! Az ellenségek elfutottak szemeink elöl. Tsak kevesen menekedhettek meg , hogy veszedelmekről hírt vigyenek, így bünteti meg az Isten a’ felfuvalkodottat. Azonközben újabb készületeket tettek ellenségeink. A’ népek, mellyek éppen most az Orosz birodalom ellen tsatáztak vala, abban helyheztették bátorságokat, hogy véllünk öszszetsatolták erejeket. Hogy hazánkat az ellenségnek többszöri béütéseitől megoltalmazhassuk , annak határaitól meszsze kellett vinnünk a’ hadakozást győzedelmes seregeink megjelenőnek a’partjain f eljőve az 1 813-dik. esztendő ! a’ népek az igasság szava felé hajtották füleiket. Az ínség miatt leroskadott bátorság felseiként! a’ lelkek öszsze olvadtak ; a’ felfegyverkezett népek egy ármádává lettek. A’ ki elleniállott , fegyveres erő által kénszeríttetett a’ meghódolásra. Győzedelemröl győzedelemre sietvén mai Rémus partjához érkeztünk. Az'-