Magyar Kurir, 1815. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)

1815-02-14 / 13. szám

útnak kell indúlniok, le kell tenni a* kép­­viselőséget, a’ midőn más új képviselő ál­tal töltetik­ bé az e he­lyek. Nem válasz­tathatnak semmi királyi tisztek, papok, or­vosok és közorvosok közzül azok, kik a’ választás’munkájában részesülnek; de ugyan ezek közzül azok , a’ kik nem tisztviselők, más kerülettől képviselőnek választattatván, azt elfogadhatják. Nem választathatnak to­vábbá , a’ kik valamelly büntetésért feggi­­tő ház vagy vár­béli büntetésre, vagy is hivataloknak elvesztésére ítéltettek, vagy még visgáltatás alatt vagynak, avvagy a’ kik jószágaiknak elkotyavetyéltetésére, administráltatásra vagy idegen concursusra, ítéltettek. — A’ választásbéli foglalatosságnak elő­készületei közzé tartozik , hogy a’ választó jussal bíró embereket az elöljárók lajstrom­­ba tegyék, ’s a’ 25 esztendősségen kívül arra szorossan vigyázzanak, hogy tsak azok i­attassanak­ bé a’ választók közzé, a’ kik­nek 200 forint jövedelmek van fekvő jó­szágaikból, ’s a’ 1. — Spanyol Ország. Az Algieri tolvaj Fejedelem hadat szent Spanyol Ország ellen; a’ Spanyol ke­reskedők nagy félelemben vannak, sem hadi hajójok­ nints, mellyekkel a’ Státusa’ kereskedő hajókat ezen tolvajok ellen vé­­delm­eztesse, sem egyéb oltalmazó eszköze­ik. Amerikához úgy szollván majd közök­­sintsen többé; már most a’ magok partjaik mellett is elrabolják őket az Algiriai tolvajok. A’ Királyi szivévé vévén azt a­ nagy ínséget, mellyeket a’ sok beteg katonák az ispotályokban, úgy szollván egymás hátán fetrengve, vagy egymásra halmazva szen­vedni kéntelepittetnek , azt határozta , hogy ennek utánya mind azok , a’ kik a’ Károly Ilendjét vagy pedig azt az engedel­­met meg nyerik , hogy külső Hatalmassá­goktól kapott Freudermiereket viselhesse­nek , 150 Piastereket fizessenek az ispotá­lyok’ számára. Minden tudósítások, a’ mellyek Jan­­lo­dikén indúltak Madridból, meg­­égygyezve erőssítik, hogy a’ Király a’ Gerillátokhoz, a’ kiknek eloszlatta­­tásokat nem régen olly szorosan parantsol­­ta vala, olly meghívó hirdetést botsá­­tott, hogy ismét gyülekezzenek öszsze. Azt is erőssítik, hogy a’ Regementeknek telyes számra való pótoltatások ’s hadi láb­ra való állittatások eránt is parantsolatok adattattak­ ki. Mi okozza mind ezeket, nem tudhatni, gyanítani külömbkülömbfé­­léket lehet. Egy Madridi tudósító így fejezi­ ki a’ maga bizontalankodásai között a’ maga buzgó vélekedéseit: —„ „Akár mint legyen, úgymond a* do­log, minket a’ mi siralmas ínségeink mel­lett is el nem hagyott a’ nemzeti méltóság­nak érzése, sőt úgy látszik, hogy napról napra feljebb emelkedik. Mi nem aka­runk engedni semmi tekintetben; senki­nek segedelm­it nem keressük, ’s úgy lát­szik , hogy a’ mi ministeriumunk azokkal a’ kik hadakozást kebelünkbe hozták ép­pen úgy bánik, mint azokkal, a’ kik ha­zánknak megtartatásában segítségünkre voltak; sem­­i külömbséget nem teszen közöttök. Maga a’ Pápa sem ditsérh­et ben­nünket; az ő rendkívül való kövenyit sem fogadtuk­ be, ’s a’ többi. A’ Madridból Jan. 20-dikán in­dúlt ’s a’ Párisi levelekben kijött tudósítá­sok szerént, a’ közönséges botsánathirde­­tésből, semmi se’ leve. Hogy Minister De vall­os a’ Királynak nyujtott­ bé egy írást, melyben azt javallotta néki, hogy va­lamint a’ Kortesek’ minden barátaiknak, úgy a’ Spanyol országból eltávozott min­den hazafiaknak közönségesen megbotsát­­ván hirdettessen közönséges amnestia !, e’ bizonyos dolog. A’ több Ministerek is mind jónak találták az Ő jovallását ; nem tsuda tehát, hogy olly nagy reménség vala, a’ dolgoknak jóra való változásához. De híjába, Ustolaza, Jascoiquis, Ca- 74

Next