Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)
1815-10-10 / 81. szám
alókra ügyelő ministerségröl, a’ Szövetsége, Hatalmasságokkal való békességes alkudozást mindazonáltal tovább is ő fogja folytatni. Ex-minister Fouchét Dresdai követnek küldöttek a’ közönséges levelek, de legalább Sept. 27-dike előtt még oda nem indúlt volt útnak. — Azon czikkelyek között, mellyel az Exminister Fouché kormányozását , némelly közönséges levelekben az ő ellenségei ótsárolják, legnevezetesebbnek tartatik lenni egy Circulare, mellyet ő nem régen a’napnyugoti (royalista) Frantzia departementeknek Prefektusaikhoz küldöd , melynek ez volt a’ foglalatja: —í£ „Prefektus Úr ! A’ levelet, mellyel az úr engem’ megtisztelt, ’s a’ melyben az úr’ departamentjenek állapotja, kiváltképpen a’ fegyveres seregeknek eloszlattatásokra ’s új módon való organizáltatásokra nézve, leirattatik, vettem. Valamint az úr, úgy én is bánkodással szemlélem, hogy a’ fegyveres öszszetsoportozások még most is tartanak ; hogy a’ törvéntelen kitsikolások meg nem szűnnek; hogy azok, a’kik nemzeti jószágokat vásárlottak volt, jövedelmeiktől megfosztatnak ’s birtokaikból elkergettetnek; ’s hogy a’ Vámosok, Adóbeszedők , Békeltetőbirák, Polgármesterek, ’s minden egyéb tisztviselők, a’kik ezeknek az erőszakoskodásoknak megakdályoztatásán iparkodnak, a’ Státus’ jövedelmeit oltalmazzák , az embereknek bátorságot szereznek, ’s a’ törvényeket lábra állítják, fenyegettetnek, arestáltatnak, ’s lakhelyeikből elkergettetnek. „Mik lehetnek ma ezen tselekedeteknek indító okaik , ’s mire czélozhatnak mind ezek? Hiszem a’ Király’ akaratjának legelőbb is azok a’leglistüntetesebb főtisztviselők, a’ kik legnagyobb tiszteletben tartattak, ’s ezt valósággal meg is érdemtették, palára botsátották magokat, ’s ez által példát mutattak az engedelmességre. Ők ezért már meg is jutalmaztattak, vagy pedig meg fogármádánál. Mintsen Kétség. Or hogy a’ Prefektus úr azt, a’ mit az úrra bíztam, kinyilatkoztatta, t. i. hogy én kötelességemnek fogom esmérni , azokat a’ polgári hivatalra ajánlani, a’ kiknek engedelmességek most meg nem jutalmaztathatik az által, hogy a’ katonaság között hivatalba tétettethessenek. — „Hát mit akarnak azok az elszélledett tsoportok, a’ kik most a’ békesség’ kebelében , mikor fegyvereiket mindenek leteszik, azon iparkodnak, hogy a’hadakozást nyújthassák, és felfegyverkezve maradhassanak ? Kik azok a’ thrónusnak és királyi ügynek védelmezői, a’ kik mint rebellis alattvalók úgy viselik magokat , ’s a’ Király’ parantsolatait vakmerő módon által hágják? Is a valóság az, hogy ők ditsértetnek, ’s az ő szolgálatjaikat meg akarják jutalmaztatni, miért iparkodnak ők magok, a’ magok’érdemeiknek kissebbítésén ? Minden féle pályafutás’ útjai kinyílva állanak j elöltök, hivatalok, rangok, és betsületes élelemre való módok ajánltatnak nékiek , ’s ők még is inkább hajtanak a’ tsalárdságnak és ragadozásnak gyalázatos szavára ’s ketsegtetéseire , így keresvén szerentséjeket. Azt gosidálják-é ezek , hogy másokat üldözvén ’s boszszúállást gyakorolván , önnön magok bátrak lehetnek azon veszedelmeknek iszonyatosságaik ellen , mellyeket magok terjesztenek el. Gondolhatják - e azok a’ néhány emberek , kik néhány falukban tartózkodnak, hogy örökké így, a’ törvényeket a’ hatok megé hagyva, élhetnek; hogy a’ magok vélekedéseiket, tévelgő gondolataikat, ’s igasságtalan kívánságaikat, Frantzia országnak nyakára rakhatják, minekutánna ez a ország azok ellen huszonöt esztendőkig tusakodott, avvagy hogy azt az országfást lábra állíthatják , mellyet a’ mi bevett szokásaink és a’ mi bévett Constitutziónal, már számkivetésbe küldöttek ! .