Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)
1815-10-27 / 86. szám
fiai őrző seregeket eltsábitotta, az ő törvényes és rendes elöljáróik ellen felingertette, a’ kik az előttünk esmeretes Corteseknek constitutiójokat kihirdették, és a’ magok kormányozójokat és fővigyázójokat a’ nélkül, hogy a' nép az ő vétkes tselekedetekben részesült, fogságra hányták. Hogy a maga gonosz feltételét eszközölhesse Porlier sok hirdetményeket adott ki, a’ mellyeknek mindazáltal a’ nép szivében semmi foganatjok nem volt, és noha néhány zabolátlan indúlatú bitang lakosok zenebonáskodni kezdettek, mindazáltal annak kevés követői voltak, a’ mint ezt Don Pedro Cercillos hivatal szerint való tudósításából olvashatjuk. Ez a’ derék, jó szivü Corunnai főigazgató első levelében ezt írja: „A’ nép hivségéről, és tsendes maga viseletéről meg leven győzettetve, azt írhatom, hogy azok a’ kegyetlen feltételek, mellyekkel Don Juan Diaz Porticr a’ népet eltántorítani igyekezett, szerentsésen megoltattak. Don Juan kevesed magával, a’ kikről ő úgy gondolkozott vala, hogy azok nékie hivségesek, ezen holnap 21-dik napjai követett éjjel egynéhány ágyúval Santiago ellen ment, a’ honnan én olly tudósítást vettem, hogy ötét az ő hadi népének nagyobb része elhagyta, és őtet a’ Don Pedro d Avalos kormányozása alatt levő hadi nép nagyon megverte.“ „Ennek a’ történetnek meghallására, a’ Corunnai őrizetben lévő hadi seregek onnan kinűntek , és a’ nép haragjától félvén elfutottak, ’s elrejteztek. Azt merem Excellentiudnak mondani, hogy én legnagyobb örömmel szemléltem és tapasztaltam, melly nagy tisztelettel és szívességgel viseltessenek minden rendbeli elöljárók és tisztviselők az ő kegyelmes uralkodó Fejedelmekben. Miveit Corunnában September 23-i k. napján. A’ második levél ezekből áll : Kegyelmes Uram! Én a’ kurirt 12-ed félóráig megtartóztattam , hogy a’ szerint a Generális Kapitány megszabadó :a Sürös a’ jó rendnek helyreállításáról, és Porlier hazaárúlónak, ’s az 55 tzimborás társainak megfogattatásáról Excelieuriadat tökélletesen tudósihassam.“ Ez a’ pártos ember (Porlier) a’ magános tudósítások szerint egy faluban Santiago városához két mértföldre, a’ hol ő maga magát kiakarta nyugodni megfogattatott, és a’ Gallitiai regiment Obersterének kezébe adatott. A’ Madriti hivatal szerint való újságlevelek 20-dik darabjában olvassuk, hogy ottan az Indiai Tanáts eltöröltetett, és azon dolgok, a’ mellyeket ekkorig ez a’ tanáts folytatott, az igasságra, hadi és tengeri dolgokra, és a' financziára ügyelő ministerekre bizattattak Továbbá a’ feljebb említett udvari újságban ezen hivatal szerint való tzikkelyt is olvassuk: „Alig kezdettek a’ derék és hivséges Spanyol hadi seregek a’ tusakodásaiknak ditsősséges következéseikkel élni, a’ midőn ők a’ hazájoknak függetlenségét viszszaállittatottnak, és az ő szeretett Fejedelmeket a’ maga ősi királyi székébe viszszahelyheztetettnek lenni látták, s már ismét, az Európa háboritójának a’ száraz földre való viszszajövetele , kénszeritette őket, minden Európai hatalmasságokkal újonnan a’ fegyverhez nyúlni, a’ kiknek szükségképpen azon kellett lenni, hogy az Egyenetlenségnek azon Geniusát semmivé tegyék, a ki a’maga alkotmánya mellett ellensége volt minden közönséges rendnek. A’ mi ármadáink, minekutánna azon határokra kiállottak volna , a’ mellyeken magokat ditsősséggel megtetézték vala, nyughatatlansággá várták azon idő pontját, a’ mellyben ujjabb borostyánykoszorúkat fűzhessenek magoknak; de a’ szerentsés és váratlan történetek kevés óráknak lefolyása alatt, és a’ szövetséges hatalmasságoknak egyetlenegy tsapások által, véget vetettek egy olly viaskodjanak, a’ melly bár miilyen nagyok voltak is a szövetséges hatalmasságoknak hadi készületeik, és hadi erejek , még is mindazáltal, hoszszabb ideig tartandónak, heini