Magyar Kurir, 1815. július-december (29. évfolyam, 53-104. szám)
1815-08-04 / 62. szám
Fiánál eddig mint Practicans szolgált Titt. Stejer Schmuel ur , szorgalmatos szolgálatjára ’s alkalmatos tehetségére való tekintethel, ugyan ezen F. Cancelláriánál Aceesistavá ’s hites udvari Nótáriussá neveztetett, Norvégia Ország. Friss emlékezetében lehet a’ két Magyar Hazának, hogy Norvégia, melly az Európai Országok közt nem utolsó helyet érdemel, és 35° német mértföldre terjed ki annak hoszszasága, az elmúlt 1804 észt. különös ország akart lenni, és a’ Fels. Dániai Királynak testvér Öttsét Krestell Hertzeget választotta magának uralkodó Fejedelméül; de mivel a’ szövetséges Fejedelmek a’ Bécsi Congressusban másképpen gondolkoztak, és azon országot Svétzia Országgal kívánták öszvekaptsolni, ennek a’ derék északi nemzetnek feltett szándéka el nem sült. Ez a’ sok tetteiről emlékezetes ország Christiania városában közönséges gyüllést tartván a’ Svéczia országgal való öszvekaptsoltatása ’s a’ Királynak megkoronáztatása a’ közelebb múlt Julius holnapban tökélletességre ment. A’ Norvégiai országgyüllésnek elkezdődése utáni következendő orácziót mondott a’ Király az öszvegyűlt Karok és Rendek közt : „Norvégiának jó Urai és Férfiai! Előülő Uram, ’s a’ Norvégiai közönséges Gyüllésnek minden tagjai! Mivel a’ most végződött rendkívül való országgyüllése a’ maga tanátskozásait elvégzette, az én kedves fiam Koronaörökösnő Kir. Herczegsége bizonyos okká tette annak tagjait, hogy mivel az északi félszigetnek régen óhajtott az iránt való kívánsága, hogy Scandináviának mindkét országa öszvekapcsoltasson, már tökélletességre ment. Mi is azon fogunk jövendőben iparkodni, hogy magunkat az Európai nemzetek közt a mi boldogságunk és egyességünk által megkülömböztessük. — A’ száraz Európának békessége akkor állandónak lenni láttatott, azonközben nagy és meghatározó történetek estek e’ világon , és uj ábrázatot láttatott Európa magára öltözni. A’ hódoltatásnak lelke megszűnni láttatott s a’ minden Hatalmasságoknak szükséges tsendesség a’ közönséges békességnek viszszatérését ígérte. A’ nagy politicusok, sőt magok a’ világi biztosok is méltó jussal reményitezték , hogy az a’ közönséges békesség egy fél századig,állandóúl meg fog maradni.“ „Melly szerentsés volnék , ha ezen gondolatra támaszkodhatnék , ha a’ ti böltsességtek és királyotokhoz való szeretetetek engemet és fiamat azzal biztathatnának, hogy azon utat választhatom, ’s azon eszközökhöz nyúlhatok , mellyek szükségesképpen kívántatnak arra, hogy ezen igen régi országban Norvégiában nem egynéhány szempillantatot tartó, hanem az industrián (iparkodáson) kereskedésen, és földmivelésen igazán fundáltatott és megjobbítatott világi boldogságot viszszahozhatnánk.“ „Azonközben ezen iparkodásunknak közepette is ujjabb próbáját mutatta az isteni gondviselés annak, hogy az embereknek reménységek és öszvevetések tántorgó oszlopon épitetik. lejobban egy különös jelenség mutogatja magát, és az ő lakosainak vére, melly alig gyakran és felette megáztatta a’földet, annak elpusztított környékein ismét folyni láttatik. — A’ Scandinaviai félsziget ugyan geográfiai fekvésére nézve azt reményiheti , hogy a’ jelenvaló szerentsen időpontban tsendességben élhet, a’ melly tsendességet híjába reménythelik más nemzetek , de mivel az egész Európa háborúskörnyülállások közzé van helyheztetve, mivel sok hadakozó nemzetek, mellyek az ő hazájok mellett való hadakozásban nagy hadi bátorságot és áldozatokat mutatnak , hát mi elsők legyünk-e, as kik szent kötelességünket elmulatjuk, a’ midőn arra a’ bátorságra támaszkodunk, mellyel a’ mi országunk fekvése nekünk adott. — Ha szinte a’ mi Országunk határait kiterjeszteni nem kivánnyuk is, és a’ mi hadi ditsősségünket öreg-