Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)
1816-01-26 / 8. szám
4 . Protestáns Hatalmasságok ellen éles kifejezésekkel is merésztettek élni, azt mondván róllák, hogy tsak diplomatikai ékesszállásokkal védelmezik a’ hitek’ sorsosait, és több effélék. Egy ilyen Angius társaság, melly a’ Vallási szabadság’ védelmezőjének nevezete alatt annyira ment, hogy a’ maga Titoknokjai által esmeretes , Wellingtonhoz egy levelet íratott a’ múlt Nov. 24- dik napján, melyben kérte ezt a’ nagyvezért, hogy tegye közbe magát a’ Protestánsoknak Frantzia országban való üldöztetésekért. Wellington 4 nap’ múlva felelt a’ nevezett társaság’ titoknok járnak de ezek az ő levelét közönségessé nem tenni jónak találták, kétségkívül azért, hogy gondolták, hogy abból a’ közönség a’ dologrol voltaképpen tudósittatván, által látná, hogy nintsen oka arra, hogy éppen oly nagyon nyúghatatlankodjék. A’ Lord Wellington levelét tsak most Jan. 6-dikán adták ki és nem a’ Londoni, hanem a’ Párisi újságok. Itt következik ez is. __“ „Páris, Nov. 28-dikán, 1815• Uraim! Vettem az Urak* Nov. 24-dikén hozzám irt leveleit , ’s az első alkalmatosságot az arra való választásra fordítom. Egészszen természetszerént való dolog az , hogy valamely országban, a’ hol a’ nép közt nem tsak vallásbéli hanem politikai vélekedésbéli külömbözés is uralkodik, olykor olykor heves veszekedések történjenek és minthogy a’ vallás átaljában vévén jegyéül szolgál annak a’ résznek, a’ melyhez egyenként vétetve ez vagy amaz magános személy tartozik, tehát az is természeti dolog, hogy abban a’ szempillantatban, melyben az Országlószék az ármádának eloszlattatása miatt nem olyan erős volt mint külömben, a’ gyengébb rész szenvedett valamit, és hogy a’ számosabb ’s erőssebb részhez tartozó személyek követhettek el némeligasságtalanságot és erőszaktételt. Hanem a’ mint én abból a’ tapasztalásból ítélhetek, mellyet a’ múlt esztendőben és a’Szövetségeseknek Parisba tett bejövetelektől fogva , ezen udvarnál való tartózkodásom alatt magamnak szereztem , meggyőződve vagyok a ffelől, hogy ez az Országlószék, a’ mi telle kitelt mindent megtett arra, hogy a déli Frantzia országi nyúghatatlankodást megszüntethesse, és hogy a’ Constitútzióban tett ígérete szerént a’ magok relgiói kötelességeknek gyakorlásában, ’s a’ magok különös jusaikkal való élésben, akármelly vallásnak legyenek is, a’ maga alattvalóit védelmezhesse. — „Tsak mostanában történt, hogy egy tiszt (Generális Legardes tsupán tsak azért küldetett Nismesbe, hogy a’ környül állásoknak ezen vidéken való állapotját tanulja ki, ’s mihelyest ez a’ tiszt a’ maga első tudósítását béküldötte , azonnal parantso- latot kapott az Országlószéktöl, hogy azokat a’ Protestáns templomokat, mellyek a’ veszekedés alatt bézárattattak vala, nyittassa ki. O , az eleibe adatott rendelésnek végrehajtatása közben terhes sebet kapott, ’s nékem bizonyos tudósításom evezett a’felől , hogy Angouleme Hertzeg fegyveres sereget vitt oda azok ellen , a’ kik nem akarták megengedni, hogy Gén. Lagarde az Országlószék’ parantsolatait végre hajtsa. A’ Királynak ezen történetre nézve kiadott rendelését is ezen levelem mellé teszem, melyből elég világosan kitettzik, hogy mitsoda czélzásai legyenek ezen Országlószéknek. Azt is szükségesképpen említenem kell, hogy a’ sem igaz telyességgel, hogy a’ Király a’Protestáns papságot nem fizettetné. Engem’ az a’ bízodalom táplál, hogy az, a’ mit én ezen levelemben mondottam, azt a’ társaságot, melynek az Urak a’ titoknokjai, meg fogja győzni attélől , hogy a’ Frantzia Királyi Országlószék abban a’ tekintetben, a’ mik ezen országnak déli tartományaiban történtek , telyességgel legkissebb gyaláztatásra sem érdemes. Szerencsém van ’s a’ t. — ., Wellington, Amerika. Az Amerikai legdélibb Spanyol tartom *