Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)
1816-03-26 / 25. szám
134 szerentsétlenségeket előrejelentő dolgoknak emlékezeteiket is megújítják,’s azt a’szem* pillantatot, melyben én az Urakhoz ezen sorokat írom , új próbatételek által tétetik jegyessé, mellyek a' népnek a’ leggyávább hírek által való nyúghatatlankodtatására czéloznak. — ,,Meg ne szünnyenek az Urak ezeket az éppen oly bűnös mint nevetséges hazugságokat elenvisztétni, ’s ezek ellen, a’ katona elöljárókkal egygyütt, tusakodni. A’ Mínisterek már megmutatták az uraknak erre a’ leghasznosabb eszközöket , ’s az Urak is legnagyobb haszonnal éltek ezekkel. Én még múlatok itt egy új eszközt tudni illik egy Prefektusnak és egy katona Kommandánsnak tselekedetét, mellyet hasonló haszonnal követhetnek az Urak. Ezek öszszebeszéllvén, elébb a’ Kommandáns jár- 11 bé az egész departamentet, minden körntűlállásokat olyan figyelmetes és buzgó semügyre vévén , hogy az által mindenekbe hivatalos kötelességeikre nézve hasonló buzgóságrot öntött. Ennek viszszaérkezése után az Al - Prefektusokat küldötte ki a’ Prefektus hasonló visgálódásra , ’s ezeknek is vizszaérkezéssek után maga indúlt el, ’s minden vidékeket azzal a’ szemeskedéssel béjárt, melly a’ jó emberekbe nagyobb erőt a’ roszszakba pedig nyughatatlanságot szokott önteni. Ezen két fő tisztjeinknek egymással való jó egygyetértéssekre és buzgóságokra kívánom én figyelmetessé tenni a’ Prefektus urakat. Eddig is iparkodtam oda hajtani az Urak’figyelmetességét, hogy mit oda embereket küldjenek a’ Királyi test- vivő sereghez. Ily fontos dologban nintsen közép út; a’ czélt el kell érni, külömben gyalázatot vallunk ; azt a’ mi szent kötelességünk, ki váltja, ’s ha el nem érjük, semmivel nem mentegetjük magunkat. Egyedül tsak az urakon áll, hogy az emberek’ választásában ne hibázzanak , ’s hogy tsak olyan Frant bikát küldjenek a’ magok Királyok mellett eló őrállásra , a’kik méltók az ő személyének érzésére. “ Nagyon szíveikre köti ezen Írásában a’ Minister a’ Prefektusoknak a’ nemzeti seregek’ tüzesen való organizáltatását is, mint a’ mellyek a’ közönséges erőnek egy oly ágát teszik , melynek felállíttatása éppen olyan nemes czélzással rendeltetett, mint nagy resultatumaitol minden jót lehet várni, tsak azt sajnálja, hogy kedvetlenséggel kénteleníttetik megvallani , hogy ezen fontos munkában nem minden Prefektusok haladtak meg eddig olyan előre, mint azt a’ Király’ rendelései’s a’ Minister’ utasításai szerint cselekedni köteleztettek volna, de reménli, hogy kettőztetett buzgóságok által már most ezek is viszsza fogják nyerni az elvesztett időt. Hasonló buzgóságot kíván a’ Minister a’ Departamentalis Kompániáknak s belső fegyveres őrzőknek jó rendben való tartatásokra nézve is. — ,,El ne mellőzzenek az Urak, így végzi intéseit a’ Minister, semmi nemű eszközöket, hogy azt a’ resultátumot , melynek megnyerése minden iparkodásainknak egyedül való czélja, a’ közönséges tsendességnek megmaradását, megnyerhessük. Minden segedelmet, mellyet a’ hely, környűlátás, és emberi kezek szolgáltathatnak az úriknak, fordittsanak minden törvényes útakon arra az urak , hogy a’ lázzasztók mindenütt áltaihághatatlan kőfalakra találjanak, hogy iparkodássoknak erőtlensége felől meggyőződjenek , ’s az ő bűnös reménségek megfejtődnek , ’s a’ t.“ A’ Gard departamentnek Prefektusa elvétette a’ fegyvert a’ St. Michele Buzell közönségbéli nemzeti őrző csapattal azért, hogy rendetlenül viselte magát ; által ment a’ szomszéd, t. i. a’ St. Gervaisi közönség’ határára ,s az oda való Polgármesterre semmit sem ügyelvén ott fármat tsinált. Minden katonaczimereket elvetetett a’ nevezett Prefektus ettől a’ nemzeti őrző tsapattól, ’s megparantsolta az embereknek, hogy forma ruhát ’s egyéb nemzeti katona czímert többé egy is közzűlök viselni ne merészeljen. Hasonló módon bánt ugyan 4 a*wasc**