Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-11-26 / 43. szám
311 gyok • 9-» érette a’ Mindenhatót.“— A’ nevezetesebb pohárköszönések közzé tartozott ez is : — „Éljen ez az ország (Izlandia) , ez a’ legnagyobb vezér’ (Wellington)), 's a’legnagyobb Státusember, vagy oszlopember’ (Castlereagh) hazája ! “ — Utoljára a’ tengeri és szárazon való seregek egészégiért ivott a’ Minister. Izlandiában , Resetőwn nevű faluban tsaknem hitelfelett való gyilkosságot követtek el valami gonoszok a’ moit Oktober’ 29-dikén éjjel. Lynchy nevű nemes úrnak a’ házára reá menvén azt felgyújtották, még pedig úgy, hogy magának Lynchy urnak is, a’ vejivel , ennek feleségével , gyermekével, ’s két leány és két férfi tselédekkel egygyütt, oda kellett égnék. A’ gyilkosokat még nem tanúlhatták ki, hanem, gondolják, hogy boszszúállásnak kívánásából vetemedtek ily nagy gonoszságra három tolvajok, azért, hogy ezek törvényszék jeleibe lévén idéztetve , a’ tolvajság a’ Lynchy úr’ és veje’ bizonyságtételeik által sült réájok. Gyanítják, hogy ezek közzűl mentek volna némelyek réájok. Londonban fényes vendégséggel iznneplettek mostanság a’ Halkereskedők’ a’ Királyi Hertzeg Kent születése napját (ez is a’ Ministerekkel ellenkező részszel tart). Ebben a’ vendégségben Wood a’Lordmajor ült elől. Az ő egygyik keze felől Királyi Hertzeg Sussex a’ másik felől Orleans Frantzia Princz ültek. Princz Kent maga már Brüsselben van. Sok és nagy ülméleleket ólmozott reá a’ társaság, azért, hogy a’ tudományoknak és mesterségeknek pártját fogja, azoknak virágoztatóit segíti Letsüli , ’s a’ szegénységgel sok jót teszem A’Lord Major az ott jelen lévő Orleans Princzet is azért magasztalta igen különösen, hogy Princz Kentnek jó barátja , és azért is, hogy a’ maga gyermekeit, a’ maga neve’ örököseit Angliában nevelteti. — Princz Orleans azt felelte ezen ditsérő beszedője a’ Lordmájornak , hogy ő annak a’ hízelkedő bizodalomnak, mellyel eránta a’ Lordmájor viselt, semmivel jobban meg nem felelhet, mint ha őtet bizonyossá teszi a’felöl, hogy ő egész atyai indulattal azon iparkodik , hogy gyermekei a’ Britanniai princípiumok szerént nevettessenek fel, ’s a’ Britanniai szabadságot betsűlni megtanulják. A’ Ludditák vagy Luddistáj, már annyira mentek, hogy a’ Fábrikáknak a’Arottinghami környéken ’s egyéb művhellyeknek öszszerontásával nem elégesznek meg, hanem pusztítani is kezdettek a’ házakban. Estvénként az emberek vagy ki nem mennek házaikból, vagy ha ki mennek , legalább pistolyokat vesznek magokhoz. Azt mondja a’ Times, hogy már valósággal eljött az ideje, hogy az Országrószék is jobban belenézzen a’ dologba, ’s az Elöljáróknak, kik a’ népnek már ellene nem állhatnak hathatós segítő erőt rendeljen. Ugyan ezen Times nevű újság egyebek között ezeket írja Angliának jelenlévő kereskedésbéli állapotjáról : — “ Már semmi kereskedésbént vetélkedőktől nem tartván, mint manufakturisták gyözedelmeinknek borostyán koszorúikon szunnyadoznak ’s e’ mellett a’ tudományoknak Fábrikai használásával inkább oda nézvén, hogy szerzeményeinket sietséggel szaporíthassuk,, mint sem hogy inkább a’ készítésnek jóságára néztünk volna, innét a’ következett, hogy a’dolgozó alkotmányaink’ szaporasága elnyomta kézi munkásaink’ szerzeményeiknek jóságát. Gyapott matériáinknak tsillámlása , már tsak alig alig takarhatja el a’ szövésbéli fogyatkozásokat az idegeneknek szemeik előtt, ’s mi sósavanyuság által pátzolt gyoltsaink , ha bár a’ megvakitásig fejérek is, teik ugyan nem olyan jók, mint régenten a’ közönséges bánás’ módja szerént voltak. Az a’ vas, melly az utóbbit esztendőkben a’ mi egygyik legjobb manufaktúránkból került ki a’ vásárra, olyanrész vala, hogy nem lehetett hasznát venni. Tsudálhatjuk-e tehát még is azt, hogy a’ békesség után, midőn kereskedésből! ve~ x • a**t*w*