Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-12-03 / 45. szám
teli, és nem mint Halárútót. Mi egyenes szívüséggel helybehagyjuk azt, a’ mit ő Királyi Hertzegsége a’ Kereskedő társaságnak tartozó tiszteletről mondott. A’ Kereskedők a' nemzet gazdagságának, boldogságának , é's erejenek szerző eszközi, ’s talám még nem is mutatjuk erántok azt a’ tiszteletet, mellyel hozzájok viseltetni tartoznánk. De csakugyan egy sintsen ezen gazdag kereskedők között, a’ ki közösségesen azzal dicsekedne , hogy ő H aá rúló legyen, ha tsak tréfából nem cselekedne. A' Király’ fiai nem fűzhetnek tréfát a* közönséges társaságokban a’ Királyi méltósággal; nem tsatólhatják magokat öszsze a’ porsereggel , ők kedvessé tehetik magokat, a’ nélkül , hogy meg kellene alatsonyítani magokat , a’ vendégségekben vidámságot mutathatnak, a’ nélkül, hogy méltoságos rangjokrol elfelejtkezzenek. Jusson eszébe K. Hertzegségednek, egy Királyi Princznek (annak a’ Princz Orbeannak , az úgynevezett Egalilének) a’ példája, a’ ki azon iparkodott, hogy Polgárnak neveztessék, é s a’ Fejedelmi Néppel oly nagyon öszsze elegyítette magát, hogy végezetre éppen ez az úgynevezett Fejedelmi Nép, annak megmutatására, hogy melly nagyon használni tudja a’ maga revolútziós princzipiumait, egy reggel néki is elüttette a’ fejét.“ Nem régen egy Wales tartományabéli Fő aszszonyságnak (Dámának) a’ könyvei kótyavetyére botsáttatván, egyéb ritkaságok között a’ Walesi legnevezetesebb Famíliákról is fordúlt elő egy munka, melyben egész Adamig és Eváig felvitték a’ Familia’ torsok fáját. ■mwkvMvMwv Londonnak északra eső, Spa Seld nevű részében, melly egy nagy puszta mező, November’ 15-dik napján olyan garázdáskodó népgyűlés tartatott, a’ melly minden eddig való ilyen nemű öszszegyülekezé’seket felyűlhaladott bódult zabolátlankodása által. Előre való ’s közönségesen kifüggesztetek írás által meghivattattak, min?den hajós legények , kézmivesek és Fabrikások, hogy a’ nevezett mezőn gyülekezzenek öszsze, hogy egy kérő levelet, melly a’ Régens Princzhez intéztetek , ’s a’ mellymost ily közönséges foglalatossága a’ nyughatatlantlankodóknak, írjanak alá. A’gyilkos hangon készült meghívásnak azonközben nem lett éppen oly hathatós foganatja, mint valósággal tartani lehetett tőileg tsak valami 5 vagy 6 ezerig való munkás emberek gyülekeztek öszsze, hanem a’ lazzasztó beszédek, a’ mellyekezen gyűlésben tartattak, felyűl haladják a’képzelhetést. Hunt nevűm, a ki előtt egy seprűnyemek végére szúrt szabadság - sipkát vittek , elébb egy fcotsifedélre állott fel, hogy onnét prédikáljon a’ néphez, hanem nem tetzvén néki ez az igen magas órátori szék , leszállók onnét, ’s egy portubakos kajba’ ablakába vette be magát, a’ koncét két óráig deklamált az egész világ ellen, maég a’ Ministerekkel ellenkező résznek tagjait is meg nem kímélvén, kiket, az egy Sir Francis Burdettet kivévén , kit igen derék embernek lenni mondott, mind fattyú (nem jófele) ,patriótáknak nevezek: —“ Ezek az antiministerialis emberek, úgy mond, ezek a’ nagy hírünevű Whig’sek, nem valóságos barátjai a’ népnek , nem egyebekezek juhbőrbe öltözködött farkasoknál. Okmagok is gazdag emberek ; penziót vesznek , hivatalokat viselnek , ’s a* Ministerekkel gyakran egygyet értnek. Engemet az ő tulajdon Journaljok (It Morning Chronicle)áttsúfolt, mellyet azonközben én tsak katzagással nézek, ’s valameddig tüdőm leszen, addig a’ nép’javát védelmezni soha meg nem szónok.“ — Azután rendre vette a’ penzionistákat és Sineconistákat, ’s mindeniknek neve után vetett külömbkülömb személyes oltsárlást. Végezetre elő vette a’ Régens Princzhez küldendő kérő levelet is, a’mellyben , mint minden efféle mostani koholmányokban,as mondatik,hogy a népnek mostani véghetetlen és példátlan ínségei, az igas-