Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1816-12-03 / 45. szám

teli, és nem mint Halárútót. Mi egyenes szívüséggel helybehagyjuk azt, a’ mit ő Ki­rályi Hertzegsége a’ Kereskedő társaságnak tartozó tiszteletről mondott. A’ Kereske­dők a' nemzet gazdagságának, boldogságá­nak , é's ereje­nek szerző eszközi, ’s talám még nem is mutatjuk erántok azt a’ tiszteletet, mellyel hozzájok viseltetni tar­toznánk. De csakugyan egy sintsen ezen gazdag kereskedők között, a’ ki közössé­­gesen azzal dicsekedne , hogy ő H a­­­á r­ú­­ló le­gyen, ha tsak tréfából nem cseleked­­ne. A' Király’ fiai nem f­űzhetnek tréfát a* közönséges társaságokban a’ Királyi méltó­­sággal; nem tsatólhatják magokat öszsze a’ porsereggel , ők kedvessé tehetik magokat, a’ nélkül , hogy meg kellene alatsonyí­­tani magokat , a’ vendégségekben vidámsá­got mutathatnak, a’ nélkül, hogy méltosá­­gos rangjokrol elfelejtkezzenek. Jusson eszébe K. Hertzegségednek, egy Királyi Princznek (annak a’ Princz Or­bea­n­n­a­k , az úgynevezett Egalilének) a’ példája, a’ ki azon iparkodott, hogy Polgárnak neveztessék, é s a’ Fejedelmi Néppel oly nagyon öszsze elegyítette magát, hogy végezetre éppen ez az úgynevezett Fejedel­mi Nép, annak megmutatására, hogy melly nagyon használni tudja a’ maga revolútziós princzipiumait, egy reggel néki is elüt­­t­e­tt­e a’ f­e­j­é­t.“ Nem régen egy Wales tartományabé­­li Fő aszszonyságnak (Dámának) a’ könyvei kótyavetyére botsáttatván, egyéb ritkasá­gok között a’ Walesi legnevezetesebb Fa­míliákról is fordúlt elő egy munka, mely­ben egész Ad­ami­g és E­v­á­i­g felvitték a’ Familia’ torsok­­ fáját. ■mwkvMvMwv L­o­ndonnak északra eső, S­p­a S­e­l­d nevű részében, melly egy nagy puszta me­ző, November’ 15-dik napján olyan garáz­­dáskodó népgyű­lés tartatott, a’ melly min­­den eddig való ilyen nemű öszszegyüleke­­zé’seket felyűlhaladott bódult zabolátlanko­­dása által. Előre való ’s közönségesen ki­függesztetek írás által meghivattattak, min?­­den hajós legények , kézmivesek és Fabri­­kások, hogy a’ nevezett mezőn gyülekez­zenek öszsze, hogy egy kérő levelet, melly a’ Régens Princzhez intéztetek , ’s a’ melly­­most ily közönséges foglalatossága a’ nyug­­hatatlantlankodóknak, írjanak alá. A’gyil­kos hangon készült meghívásnak azonköz­­ben nem lett éppen oly hathatós foganatja, mint valósággal tartani lehetett tőileg tsak valami 5 vagy 6 ezerig való munkás embe­rek gyülekeztek öszsze, hanem a’ lazzasztó beszédek, a’ mellyek­­ezen gyűlésben tar­tattak, felyűl haladják a’képzelhetést. Hunt nevűm­, a­ ki előtt egy seprűnyem­ek vé­gére szúrt szabadság - sipkát vittek , elébb egy fcotsifedélre állott­ fel, hogy onnét pré­dikáljon a’ néphez, hanem nem tetzvén né­ki ez az igen magas órátori szék , leszál­lók onnét, ’s egy portubakos kajba’ ablakába vette­ be magát, a’ koncét két óráig dekla­­mált az egész világ ellen, maég a’ Ministe­­rekkel ellenkező résznek tagjait is meg nem kímélvén, kiket, az egy Sir Francis Bur­­dettet kivévén , kit igen derék embernek lenni mondott, mind fattyú (nem jófele) ,patriótáknak nevezek: —“ Ezek az antimi­­nisterialis emberek, úgy mond, ezek a’ nagy hírünevű Whig’sek, nem valósá­gos barátjai a’ népnek , nem egyebek­­ezek juhbőrbe öltözködött farkasoknál. Okma­gok is gazdag emberek ; penziót vesznek , hivatalokat viselnek , ’s a* Ministerekkel gyakran egygyet értnek. Engemet az ő tu­lajdon Journaljok (It Morning Chronicle)át­­tsúfolt, mellyet azonközben én tsak katza­­gással nézek, ’s valameddig tüdőm leszen, addig a’ nép’javát védelmezni soha meg nem szónok.“ — Azután rendre vette a’ penzio­­nistákat és Sinecon­istákat, ’s mindeniknek neve után vetett külömbkülömb személyes oltsárlást. Végezetre elő vette a’ Régens Princzhez küldendő kérő levelet is, a’melly­­ben , mint minden efféle mostani koholmá­nyokban,as mondatik,­­hogy a­ népnek mostani véghetetlen és példátlan ínségei, az igas-

Next