Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-08-02 / 10. szám
ai „Uram és Barátom ! A’ Romai Catholicus Papságnak ’s az azon hiten levő hazafiaknak, éppen olly igasságos mint mértékletes kívánságaik , Lesem mind nagyobb nagyobb buzgóságot öntenek, azeránt, hogy gyenge segedelmemet azon ügynek előmozdítására feláldozzam, a’ melly nékem, mint az úr tudja , eleitől fogva szivemen feküdt. Ugyan ezért én, a’ magam koros voltam ’s gyengélkedő egésségem mellett is utamat Londonba vettem vala, hogy a’ múlt hónap’ 2 tödik napján a’ Parlamentum felső házában jelen legyek. Nagyon távol vagyok attól , hogy ezen útamat megbántam volna, mivelhogy tanúja valék annak a’ nagy vigyázásnak, buzgóságnak , és alkalmasságnak, mellyel Lord Donoughmore ezt az ügyet kormányozta és mi, tulajdonképpen való értelemben vévén a’ dolgot, tsakugyan győzedelmeskedtünk is. Nem mondom , hogy néhány esztendőkre,hanem tsak néhány hónapokra van szükségünk , hogy tökélletesen győzedelmeskedjünk. Norvik, Julius’ 4-dikén 1816*ban. —“ „Henrik, Norwiki Püspök. A’ Londoni Kurír, a’ ki a’hol lehet mindenkor gyülölséges színbe öltözteti a’ IV. Catholicusok’ ügyit, így szollá* nevezett Püspöknek itt leirt leveléről: — ,,Ha az Anglikána Ekklesiának egy Püspökje illy bátran és illy nyilvánságosan jövendöl a' Catholicusok’ ügyének gyözedelmeskedéséröl, már így valósággal nagy a’ veszedelem: az Ekklésiának minden tagjai felserkennie's a’Jorwiki Püspök jövendölésének bételyesedését megakadályoztatni köteleztetnek. Szerentsére az Országlószék a'tudós Herbert Marth Doktort , éppen most Laudaffi Püspökké nevezte. Ez egy eltökéllett ellensége a’ Catholicusok’ kívánságaiknak ; egy hatalmas oltalmazója a’ Protestáns anyaszentegyháznak , ő meg nem fogja szenvedni azt, hogy a Catholika anyaszentegyház a’Protestáns anyaszentegyház* ra reá oltattassék. Ilyen embereknek segedelmek által, tsak a’nép’ szava jól hallattassék( meg fog az anyaszentegyház tar* ta 11 ani.“ A’ Times nevű újságnak írója nagy zúgolódásra fakadott azért, hogy abban az Udvari fényes bálban , mellyet a’ Régens Printz Jul. 12-dik napján adott,azt az idegen illetlen tántzot, a’ Német-forgót (Waltzert) járták. — „Ezt, úgymond, nem lehet halgatással elmellőzni. Egy nemzetnek erköltsi tulajdonságai, az ő nemzeti szokásaitól vannak felfüggesztetve. Ez a’tántz nem illik, a’ jó erköltsű Anglus Szépekhez. Míg tsak a’ rosz személyek járták ezt a’ forgót, nem tartottuk méltónak a’ figyelmetességre, de már most a’ midőn ez a’ búja tántz a’ mi főbb rendjeink közzé is bétsuszni iparkodik , kötelességünkben áll, hogy ez ellen minden atyákat , meg intsünkaz ő gyermekeikre nézve. Gyanithhatóképpen valamelly semmitére tudatlan Frantzia tántzmesternek ajánlására tántzolták legelébb a’ mi Udvarunknál ezt az illetlen tántzot. Ez a’ dolog kemény gyalázást érdemel, ’s reménlenünk lehet, hogy ezt a tántzot többé egy jó erköltsű Anglus társaságban sem fogják tántzolni. —*‘4 Azon bűnösöknek holt testeik, a’ kik nem régen a’ támadásért Ely városában megölettettek , atyákfiainak kiadattatván , a’ közönséges temetőhelybe , rég pedig néminéma halotti pompával, temettettek el. Elől éneklők mentek, kik a’ 104-dik doltárt éneklettek. Ezek után mentek, a’Politziai katonaság’ Kommandánsa és a’ Tömletztartó, fekete ruhában és fekete posztóval borított páltzával. Ezek után hozták a’holttesteket koporsókban, egymásután mindeniket az ő atyákfiai és haragjaik kísérvén. • A’ temetőben egy sírba tették bé mind a*'Ötöt. Napnyugoti India. ■ A* Henrik Hajti Király* (Christo'»’ x r