Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)
1817-02-25 / 16. szám
1 20 a’ hűségnek, mellyel a’ magunkra válalt kötelességeket teljesítjük ’s folytában telyesíteni hajlandók vagyunk ; a’ Frantzia nép’ eltökéltettséggel való maga’ elszánásának, ’s annak a'bátorságnak, melly a’törvényhozó hatalom’ három ágazatai között való egygyességnek következése, köszönhetjük. Köszönhetjük továbbá, uraim, a’ Szövetséges Hatalmasságok’ Ministerei’ felséges characterének, mint a’ magok’ Monárkháik’ Frantzia ország iránt való barátsága’ hűséges tolnátsolóiknak, ’s annak a’ hajlandóságnak, mellyel Frantzia ország ezen Monarkhák eránt , szivében viseltetik. Köszönnyük végezetre mind ezeket a’ Szövetséges vezérek* nemes, önnön haszonkeresés nélkül valóságo knak, kik a’ magok nagy lelkű fő vezérjeknek példája szerént, a’ Frantziáknak törvényes egyenességébe helyheztetik sokkal inkább a’ magok bizakodássokat, mint seregeiknek nagy számába. — „Azon kötéseknek ily szerentsés módosittatása , a’ mellyektől több keménységet várhattunk volna , szerentsés jövendőt mutató elő jel Frantzia országra nézve; ez Európának hoszszas békességet igért , oly békességet , melly a’ Monarkhák között uralkodó egygyességet a’ népek között is állandó módon meg fogja fundálni.“ Alig hogy a’ Minister ezen utolsó szakát kimondotta , azonnal az egész gyűlés leírhatatlan örvendezéssel ’s elragadtatással kiáltotta: Éljen a’ Király! — Azután meghatározta a’ kamara, hogy megköszönő követséget küldjön a’ Királyhoz.— Ugyan ezen napon a’ Fairek’ kamarájánál is hasonló jelentést tétetett a’ Király, mellyet ez is hasonló örvendezéssel fogadván, hasonló megköszönő követséget határozott a’Királyhoz. Ugyan ezen tárgyról a’ Monitor is adott ki egy hivatalszerént való, környűlállásos tudósítást, melyben az ezen ármáda’megkissebbittetését illető kötésnek tzikkelyeit, ’s azon környűlállásokat fejezikki a’ négy nagy Fejedelmeknek Parisban lévő követeik , mellyek által az ő Monarkháik ezen új eszközhöz való nyúlásra indíttattak. Nagy Britannia: Febr. 5-dikén azt kérdezte Lord Holland a’ Parlamentum’ felső házában a’ Ministerektől, hogy megkapta-e már az Angliai kintstár azokat a’ 12 millió Frankokat Frantzia országtól, mellyeket XVIII-dik Lajos a’ maga Angliában való lakása alatt itt költsön vett, ’s a’ melyeknek megszettetését a’ Követek kamarája meghatározta? ■— Lord Liverpool úgy felelt , hogy néki nem jut most eszibe, hogy mi történt ezen summával. Tudja, hogy egy biztosság van kineveztetve, melyre a’ van bízva, hogy az Anglus lakosoknak, a’ Frantzia kintstárhoz lehető kívánságaikat annak terjessze eleibe; de arról, hogy a’ Frantzia Országlőszék , ezen adósságból valamit valakinek megfizetett volna , semmit sem tud. — Lord Holland a’ Ministernek ezen feleletéből azt hozta ki, hogy a’ Frantzia Országlószék ezen adósságot az Anglus kereskedőknek még mind ez ideig le nem fizette, de néki (Lord Hollandnak) azzal, hogy ezt a’ kérdést tette , éppen nem az a’ czélzása , hogy ezen adósságnak megfizettetését sürgesse. — Lord Lauderdale ezen beszélje-O tésböl a’ Frantzia országlószék által Angliában kölcsönözött 300 milliók felől való tudakozódásra vett alkalmatosságot. Azt kérdezte, hogy az ezen kölcsönözést illető alkudozásokban vett-e az Angliai Országjószék valami részt, és hogy magára válalta-e ezen Országjószék, egyenesen vagy mellesleg, az ezen költsönnek viszszafizettetésiért, vagy az ezért való interes’ megfizettetésiért, a’ kezességet? Lord Landerdale úgy ítél, hogy az Angliai Országrószéknek nem csak hogy elősegélleni nem kellett volna egy ilyen alkudozást, hanem sőt inkább, mint az egyéb efféle esetekben szokás, egy megintés által tudtára is.