Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)

1817-01-14 / 4. szám

dekeznek , mellyet ott a* Ludditák, Decem­ber* 22-dikén estve elkövettek. Egy C­u­­­­rcy nevű takáts a’ feleségével ’s egy roko­nával a’ szobában ülvén , az ajtón kopogat­­tak , ’s Curcy azt előrvevaló vigyázatlan­ságból megnyittatván, két roszsz ember oda belépett, Curcyra reá rohant, ’s egy pisto­­lyal reá lőtt, de szerentsére őtet a* golyó­bis, a’ szeme alatt, tsaló gyengén sértette­ meg, *­ eszekbe vévén a’ gonoszok, hogy a’ szomszé­dok a* lármát meghallották, elszaladtak.Meg­­esmérni nem lehetett őket, mert az ábrázat­­jokat fekete fátyollal bevonták volt. Ezekről a* Ludditákrol, név szerént a’ Nottinghamiakrol, ily tsudálatos okosko­dást olvastunk nem régen , a’ Londoni, ’s ezek után a* nállunk is közkezeken forgó újságlevelekben . — A' tudósító, a’ ki ezen czikkelyt a’ Londoni újságokban a’múlt No­vember 29-dikén kiadta. Írásának mindjárt elején maga megjegyzi, hogy ez, a’ mit ő ír, talám a’ Német földön oly tsudálatosnak fog tettzeni, hogy talám hitelt sem fognak néki adni . — “ ,,Azon embereknek, (úgy mond) kik éjszakának idején elváltoztatok öltözetben ide ’s tova kóborlanak , a’ házakba erősza­­­kosan berontanak, a’ drága műhelyeket ösz­­sze törik, ’s az ezeknek segedelmekkel, virágzóvá lett manufaktúrás szerzeményeket semmivé teszik, ’s a’ mi több, még gyilkol­nak is haellenek állanak,_ az ilyen embe­reknek a’ leg romlottabb legveszedelmesebb gonoszoknak kell lenni ! így gondolkoznak talám némellyek , a’ kik a’ Nottinghamban és­ több más városokban néhány esztendők­től fogva folyó történeteket hallják ’s ol­vassák, de megtsalják magokat. A’ Lúd­­diták ’s kiváltképpen az ő úgynevezett Fe­kete Biztossága , Nottinghamban, meg­szűnés nélkül folytatják ezt a’ munkát; a’ Magistratus’­­tudtával közönségesen járnak széllyel; önként való adományokat gyüjte­­nek­öszsze a’ magok élelmekre; a’ közön­séges levelek a’ Magistratusnak ezen gon­­datlansága vagy szántszándékkal való vaksá­ga ellen hevesen kiáltoznak; a’ Magistratus ezenközben az efféle kiáltozásokra semmi mozdulást nem teszen. Ő nem magyaráz­hat­ja ki magát arra nézve, hogy miért tse­­lekszi ezt, de tudja a’ Nottinghami manu­­fakturista, ennek az okát. A’ Ludditák a’ ma­nufaktúrának , átaljában vévén nem oly na­gyon veszedelmesek , mint közönségesen mondatik. Igaz az, hogy az új módi ma­­schináknak behozattatása által a’ m­anufak­­túristák nyertek annyit, hogy a’ portékát hamarabb készíthetik ’s oltsóbban adhatják, de roszszabbak is ám ezek a’portékák, mint a’ régiek voltak, é s elvesztették jó manu­faktúráinknak hitelességet. A’ Ludditák ellenségeskedése éppen tsak ezen új modi maschinák ellen van intéztetve, azért, hogy hamar és olcsóért, de annyival roszszabban is dolgoznak. Azok az emberek, kik az úgy nevezett Ludditák közzé tartoznak, vágy­ókét kormányozzák, nem elvetemedett go­noszok, hanem munkás, liet,des induistú, ’s jámbor emberek, ’s kiknek bűneik nem annyira a’ szívből mint inkább a’ főből ve­szik származássokat, minthogy próbatételei­ket, mellyekre adták magokat, érdemre méltónak ’s jói a czélzónak tartják lenni. Hogy erről meggyőződjön az ember, tsak annak a* Ludditának levelét olvassa­ el , a­ kit nem régen Leicesterben megöltek, ki ezt, a* maga megölettetését megelőzött estve, azután irta, hogy a’ felesége és négy gyer­mekei , kik két napoktól fogva nálla vol­tak, tőlle butsút vettek volna. A’ levél ez : — „Kedves Feleségem ! Kevés óráknál!­ eltelé­se után megszűnők lenni. Kedve­sem! kötelességem hozza magával, hogy utolsó óraimban arra kérjelek, hogy töre­kedjél azon istenben való békességre, mell­­yet az én­ pannám le nem irhat, és nyeli vem ki nem mondhat. Reménlem kedve­sem , hogy te az én kedves gyermekeimé az isten’ féllelmére és szeretetére fo£od ti­nitani, mert igy oly barátra fogsz találni a’ ki neked az életnek minden kisénété­ben 's a’ halál’ óráján is, a’ te lelkedet mir 25

Next