Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-10-10 / 30. szám
pirongatást kapott a’ maga urától azon lassúságért, mellyet az Orosz és Törökbirodalmak között akkor fennállott egyrenetlenkedésseknek eltsendesitésében kimutatott, ’s ugyan ő tehát mostanában mindent el fog Ali-Baschiával egygyütt követni, hogy az Orosz és Török birodalmak között, a’ magok Császárjának igen békességes hajlandósága mellett is, ellenségeskedést gerjeszthessenek. Minthogy továbbá Ali-Basha a’ maga számos armadáit már mind az egyéb Európai fegyveres népek módja szerént organizálta, ’s nagy részént Frantzia tisztek’ vezérlése alá adta , ’s minthogy továbbá maga a’ Török Császár is már számos seregeket organizáltatott ekképpen , mind ezekből azt lehet kihozni, hogy most talán az Orosz seregek is hathatósabb ellentállásra fognak találni.“ A’ Magyar Kurírnak változhatatlan regulája lévén az, hogy Olvasóit a’ maga okoskodásaival ’s vélekedéseivel soha se terhelje, ezen fontos tzikkelyre sem tessen maga semmi megjegyzést, hanem tsak az sllistriai Beobachiterből teszi ide, szóról szóra fordítva, a’következő tzikkelyt: —. „ A’ legújjabb Históriára nézve ily gazdag újság, az Algemeine Zeitung (ezek a’ Beobachter’ szavai), a’ maga Orosz határszélen lévő levelezője által, a’ ki bizonnyal nem a’ tsendességet óhajtó emberek közzé tartozik, tévedésre vezéreltetett. Mi , gyakran megbizonyitott feltételünk eránt, melly abban áll, hogy a’ tsalfa dolgokat megigazittsuk, most is hűségesek lévén, bizonyosokká tehetjük Olvasóinkat, hogy a’ felhozott tzikkelyben találtató erőssitések, mind ezen tsalfaságok’ sorába tartoznak. Ha Serbia’ néhai fejének megölettetése St. Petersburgban nagy érzékenységet gerjesztett: ezt tsak az azon való bámulás okozhatta, hogy ő egy ilyen veszedelmes, semmi Hatalmasság által nem késztetett nem is segített vakmerő próbatételre határozta magát. Az Orosz Monarkha’ szemei előtt, ki a’ békességnek nem kevesebbé kedveltöje mint az ő hatalmas Barátjai és Szövetségesei, ’s a’ ki nagyon távol van attól, hogy a’ tsendességnel háboritóit valamelly más Státusban buzdittsa, éppen oly ismeretlen dolog volt a’ Cserny György’ próbatétele, mint az egyéb Európa szemei előtt. Ez a’ Serbiai ditsösségszomjazó és kegyetlen , hajdani Vezér , megszegte a’ maga szavát akkor, midőn az Orosz földről eltávozott, és életét a’ maga tulajdon hazájafiainál, a’ maga tulajdon számadása alatt, játékra kitette, midőn a’Duna vizén által lépett. Mihelyest az Orosz Császár ezen embernek elszökését megtudta, kárhoztató ítélet-tételt rendelt ellene; ’s ezzel megegygyezőleg a’ legbarátságosabb nyilatkoztatásoknak tétetödése következett az Orosz Udvar’ részéről Konstantzinápolyban. És mit is lehetne valósággal egy nagyobb bizonyságát elő hozni annak, hogy melly kevés befolyása volt légyen ezen történetnek a’ két Birodalmak között fennálló kürnyülállásokhoz, mint azt, hogy a’köztök kinyittatott alkudozásoknak első pontja úgymint a’ Duna alsó határainak rendbeszedettetése falett, egygyütt megegygyeztek. Valamit tsak ezen tzikkely, melly ellen mi kikelt tünk, a’ Bennigsen szemmeltartó armadájáról magában foglal, mind nem úgy van. Az Orosz birodalomnak van armadája, de Szemmel-tartó armádájáról semmit nem tudunk; ’s éppen ennyit tudunk ennek szaporittatásáról ’s tsapatjainak mozdulásairól is. Tsak ezek a’ dolgok a’ valóságok és igasságok. A’ közönséges tsendességnek barátjai új tárgyat találnak ezekben arra,hogy affélül meggyőződjenek, hogy ezen tsendesség, a’ népeknek ezen első java, tsaknem harmintz esztendeig tartott rettegésnek ideje után , az Európai első Hatalmasságoknak ily hathatósan kimondott )( **