Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-05-26 / 40. szám
sszeesküdt embert kétségbe ejthetne, az ő indulataikat még jobban feléleszti. Szembetűnhető dolog (így végzi szavait a‘Minister), hogy ha az idegeneket illető törvény fenn nem állana, ezek a’ dühös emberek Angliát választották volna a’ magok mesterkedéseik' gyulasztó pontjává. Nem kétlem tehát, hogy ezen ház, továbbá is fel fogja ruházni az Országlószéket azzal a’ hatalommal, melynek ő mind ez ideig ily szelíd és ily jóltéve hasznát vette.“ A’ Ministerekkel ellenkező részről Promilly úgy ítélt, hogy minden olyan jovallás ellen, melly oda czélozna, hogy az idegeneknek Angliába való barátságos befogadtatása félelmességgel megszorittattassék, protestálni kell, mint a’ melly barátságos befogadtatásnak az ő ősei is a’ magok üldözőik ellen való megtartatássokat köszönik, és a’ mely ennek előtte Angliát mind azoknak menedékhellyévé (asylumává) tette, a’ kik politikai vagy vallási vélekedéseikért üldözhettek. — A’ Minister’ jovallása mindazonáltal ezen ellenmondás mellett is meghatároztatott, minthogy pártfogói 55-ten , ellenzőéi pedig tsak 18-tzan találtattak. Amerika, Ha a’ világnak ezen részetskéje Európához egy pár száz mértföldetskével közelebb esne , a’ véres verekedéseknek olvasásában időtöltést találó olvasók még ma sem panaszolkodnának az ilyenféle történetek’ kútfejeinek kiapadássokért. A’ XXXVill-dik számú M. Kurirban irtuk vala, hogy Bolivár a’ Veneczuelai Fővezér, Calahozo* városát megszállotta és minden órán nagy verekedésekről való tudósítást lehet várnunk. A’ várakozás nem tsalatott meg. A’ Madridi Udvari újságban, egész annak módja szerént való Extra tudósításExtrablatt, melynek már isten’ kegyelméből, a’ nevét is elfelejtettük vala jott ki, mellyet a’Spanyol Kir. Fő vezér Mori.1 ló, a’ maga Caraccastól néhány mértföldnyi távolságra lévő hadi szállásáról, Villas -de- Curabol. Febr. 28-dikán küldött a’ Hidhministerhez. Eszszerént megverték a’ Királyi seregek az Insurgenseket, úgy, a’ mint itt következik : —“ „ Kegyelmes úr ! Én Vittoriában tanyázván bizonyos tudósításokat vettem vala Bolivárnak, az Árulónak, jöveteléről. Ő a’ tengeri szeleknek szolgalatjával élvén, az Orinoko vizén felevezett vala, ’s magát a’ Paca’ seregeivel, mellyek meglehetős számmal vagynak, egygyesítette. Én egy szempillantatot se’ akarván elveszteni, útomat, postán , Kalabozóba vettem, a’ hol armadámnak első osztálya tanyázott. Midőn e’ hónap’ (Februarius’) 12-dikén Calabozóba , melly város a’ térségnek közepette fekszik, megérkeztem, az ellenség egész erejével melly valami 3600 lovasokból és l5v6 gyalogokból állott, megtámadott. Az ellenséges armadát az úgy nevezett Respublikának Fővezére, Bolivár Simon vezérlette. Alatta vezérkedtek a’ tartomány’ több fejei is, Pacz, Cedeno , Monagas, ’s több mások.. ,, A’ VII- dik Ferdinandus nevű Huszár Regement a’ Navarrai Vadászoknak egy Kompániájával Abajónál állott, melly három fertály órányira esik a’ várostol , és a’ hol jó legelő van. Ezen tsapatunk az egész ellenséges lovasság által hevesen megtámadtatok, de végre, vitéz ellentállás után a’ nagy szám előtt tsakugyan hátat adni kéntelenittetett, ’s magát a’ lovassághoz viszza vonta, mellyet én az alatt Calabozo előtt naszv sebességgel állásba helyheztettem vala. Itt az apró fegyvereknek heves tüzet kéntelenittetett kiállani az ellenség, ’s felen kárt vallott. — De azonban nem bátorkodott az egész megütközést elfogadni, mellyel én őtet megkínáltam, ’s ez az apró verekedés, tsak a’ Geriilások ’s azon Navarrai 4 Rom-