Magyar Kurir, 1818. július-december (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-10-23 / 32. szám
hír, hogy az idegeneknek ide lett öszszesereglése véghetetlen nagy volna, sokakat, lírvált Austriaiakat, eltartóztatott az Aachenbe való jöveteltől. S arban sokkal nagyobb a’ sokaság, mint itt. Vagy három Ánglus Boxerek (ököllel viaskodó!*) is érkeztek Aachenbe , de nem szerencsések ; itt nem kapnakezen Ánglus játékon; nem harmonizál az idevalók’ érzékenységeikkel. Már adtak egy játékot, de isak 90 nézők jelentekig. Egyéb tudósításokban ezeket írják Aachenből Oktob. 10-dikén: —“ „Sándor Császár még roszszúl van, ’s ezen napokban senkit maga elejébe nem botsátott. A’ Pruszszus Király tegnapelőtt a’ Frankenberg nevű hegynek megnézésére menvén, melly a’ Nagy Károly idejebéli nevezetes régiségek közzé tartozik, annyira megsokasodott körületre a’ látására gyülekezett nép, hogy jobbnak találta ő Felsége egy oldaliért lévő árkos úton a* városba viszsza térni, a’ hol senki nem is gondolta volna. — A’ múlt szombaton történt, hogy Ferentz Császár ő Felsége éppen tsak Gr. Wirbna úr ő Exejától kisértetve egészszen ismeretlenűl az innét fél órányi távolságra lévő Chimicus Rethel úr’ Szalamia és Berlini kék festék fabrikájának megnézésére menvén , a’ nevezett Chimicus úr ő Cs.F.ségét mint más vendégeit szokott betsületel fogadta, ő Felségének minden chimiai foglalatoskodásokat megmutogatott, ’s mind ezeket ő Felsége megelégedéssel nézegetvén, mindenekről oly ahazértéssel beszélgetett a’ Chimicussal, hogy ez a’ maga vendégét egy Chimistának tartotta. Hanem mikor már eltávozni akart volna ő Cs. Felsége, egy ember, ki most ott a’ fábrikában dolgozik, de a’ ki 20 esztendeig szolgált volt a’ Latour’ Cs. K. Bragonyos Regementjében , ő Felségét megesmerte, ’s lábai előtt térdre esvén, felkiáltott, hogy :Éljen Ferentz Császár! melynek hallására a’ Fabrika’ tulajdonosa Rethel úr elbámulván, engedelmet kért, hogy oly bátorsággal viselte magát — a’ Monarkha pedig kegyes tekintetet vetvén az emberre, így felelt nagy lebolsátkozással: Jól van, jól; én úgy se’ egyébért jöttem, tsak tanúlni“ — ’s azzal a’ katonának hat aranyat ajándékozván, a’ városba viszsza kotsizott. Ugyan innét ezeket írják 11 - dikben a’ közönséges levelek: —“ „Gróf Wirbria ő Exc.ja tegnap csatozott Belgiumba, viszsza jöveteléig F. M. Lajmánt Hutsera Generaladjutáns úr teszi hellyette a’fő kamarási szolgálatot. — Sándor Császár még mind roszszúl van ; hasa’ meghűlése miatt szenved. „Austriai Császár ő Felsége tegnap azon vidéknek meglátására kotsizott, melynek Laendchen der Heiden (Pogányok’ országotskája) a’ neve, hogy az ott találtató Teuti és Bardenbergi szénbányákat megszemlélje. Ez a’ vidék is egy a’ Nagy Károly’ idejebéli nevezetes ritkaságok közzűl. Midőn Nagy Károly ennek Német lakosait a’ keresztyén hitnek felvételére reá venni akarta, ezek a’ magok isteneik mellől eltávozni nem akarván, a’ város’ északi része felől találtató erdős és hegyes vidékekre futottak ki, ’s így kapta tőllök ez a’ vidék a’ Jaendchen der Heiden nevezetet. Egy nagyon romános völgy találtatik benne, melynek Teut a’ neve, a’ hol állott gyanithatóképpen a’Szent Tölgyfa is. Éppen Teut felett esik Bardenberg nevű falú, vagy a’ Bardusok’ lakhellyé. Még tsak a’ folyó esztendőnek tavaszán azt a’ kárt tette itt a’ tudományoknak a’ tudatlanság , hogy egy igen nevezetes régiséget semmivé tett, a’midőn egy még a' 10-dik században épült templomot , melynek tornya egy,hat oszlopokon nyugvó,keresztboltozaton állott, lerontván, hellyébe egy