Magyar Kurir, 1818. július-december (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-08-07 / 10. szám
X. MAGYAR KURÍR Bétsből, Pénteken, Augusztus’ 7-dikén 1818. Spanyol Ország. A külső levelekben oly megjegyzések fordulnak elő, mellyek azt mutatják, hogy Spanyolország Angliába kezdi helyheztetni az eránt való reménségét, hogy Amerikai plántatartományaihoz még, ha mindjárt nem oly hatalommal is, mellyet eddig gyakorlott , de legalább az anyaországra nézve is,, annyira a’ mennyíre sikeres feltételek alatt, hozzá juthat. Ilyen megjegyzés fordul elő a’ következő tudósításban: — Parisból Julius’ 19-dikén írják, hogy Hertzeg Wellington oly jovallást tévén a’ közbenjáró Hatalmasságok’ nevében a’ Spanyol udvarnál, hogy Montevideo, melly felett annak Portugalliával az ő tudvalévő egyenetlenkedései előfordúltak, addig, míg a’ Spanyolország’ több insurgens tartományainak ügye elválik, bízzák valamelly neutrális Hatalmasság’ gondviselése alá; erre a’jovallásra megérkezett .Madridból a’válasz Párisba, ’s ennyiben áll a’ foglalattal Ő Catholicus Felsége nem fogadjael azon jovallást, hogy Montevideo neutralis Hatalmasság’ gondviselése alá adattassék ; ő Felsége gyengének találja ezen eszközt azon ínségeknek megszüntetéssekre, mellyek eránt panasz van, ’s oly eszközt kivárnia elővétetni, melly által a’ vérontást is meg lehetne szüntetni. Erre nézve egy közönséges megbékellési plánumot javall, a’ Britanniai Udvarnak kezessége alatt, kinek közbejövetelére Catholicus Felsége elött leg hathatósabbnak lenni látszik, melly esetben megígéri ő Felsége, hogy a’maga Amerikai alattvalójinak az Europaiakéhoz éppen hasonló jusokat ’s kereskedési szabadságot enged. Úgy látszik, hogy az Ánglus népi gondolkodását is kezdik hozzá szoktatni ahoz, hogy az Országlószék nem soká fel fogja az anya Spanyolország’ ügyit venni az ő elpártolt tartományai ellen . — „Már több ízben megmondatott, igy szólt egy Ánglus újság, hogy a’ mi Spekulánsaink és Szerentse-vadászaink nem okosan, nem politika szerént, ’s nem is igasságosan tselekesznek, hogy az Amerikaiakat támadásra ingerük ’s abban elő segéllik, a’ melly Nagy Britanniának mind kézmiveire, mind pláritatartományaira , mind pedig és leg főbbképpen kereskedésére nézve, mármost is veszedelmes, ’s jövendőben még veszedelmesebb lehet. Az anya Spanyolország már négy kikötőhellyé nyitott az Európai kereskedő portékák’ számára, hogy azokból ezeket a’ Spanyol Amerikai tartományokba behordani lehessen. Nékünk ezen engedelmet fontosnak kell tartanunk ; lehetnek ennek idővel sikeresebb következései is. Hogy kereskedőjinknek minden kívánságaikat telyesíttse a’ Spanyolországiószék, addig, míg részünkről mi is nagyobb barátságot nem mutatunk eránta, ’s míg nyilvánsággal meg nem bizonyítjuk, hogy az ő elpártolt engedetlen plántatartományainak segítésekre semmi hajlandóságunk nincsen, nem kívánhatjuk, igaz az, horgy igen tüzes és igen elvető).*