Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)

1819-03-30 / 25. szám

Vo­ lgo Teile k­ilenem­ érhették­ el czéljokat. A’ vagy sokaság sok száz teaskákon a’ P i­c- 1 e­g­o törűl öszszegyülekezett, ’s éjfélig várta, hogy mi leszsz a’ timet­ elele. A’ hajóról minden féle eledelt, nyalánksá­got, ’s gyümöltsöt mutogattak az Ele­fántnak, hogy döbbeni kajbájából a’ hi­­don által tealogathassák, a’ melly né­hányszor kedvet is mutatott az által me­netelre, de sokféle környúlallások meg­gátolták ; ilyenek voltak , a’ nézőknek hurrak, e­viva kiáltozásaik, fütty he­teseik, tapsolásaik,­­s talám az állatnak egy időtől fogva az éheztetés s egyéb fenyítékek, hegyes vassal való szurkáltatás­­s egyebek miatt lett elkedvetlenülé­ se. Egy szóval az állat telyességgel által nem ment a’ hajóra. Annyira eltsalták néhány versben, hogy már tsak a’ hijja volt, hogy belépjen, de mihelyest a’ hajó a’ nagy állat’ nehéz lába alatt ingadozni kezdett. Ő azonnal viszsza tért döb­beni kajbájába. A’ próbálgatáshoz 14- dikben estve fogtak hozzá ’s így tartott azon egész éjjel és 15-dikben egész na­pon, a’ nélkül, hogy a’ czélt el lehetett volna érni. Már most a’ volt a’baj, hogy a’ gyenge deszkakajbában az elkedvetle­­nült vad állatot tovább tartani nem volt bátorságos. Garnier arra határozta ma­gát, hogy valami erős magazinumba re­keszti addig, míg hajóra lejendő szállit­­tatásának valamelly jobb módját kitalál­hatja. Megnyerte kérését. A’ dolgot úgy intézte­ el, hogy két utzáknak politziai katonaság által lejendő bezárattatása ál­tal a’ sokaság a’ filváról kiszorittatván, onnét az Elefántot éjfélkor szép tsendes édesgetés által tsalják­­ el a’ magazi­nomba. Az ifjú gondviselő egy kosarat czukros süteményekkel megtöltvén, höj­­kölve (vagy hátra felé lépkedve) megin­­dúlt az Elefánt előtt , a’ melly mellett két felől egy egy lántsás, ’s előttök egy lámpásos ember ment. Eleinten betsü­­letesen követte vezetőjét az Elefánt, ha­nem mikor látta , hogy az megállapodá­s nélkül hátrál előtte, a’ nélkül, hogy a kosárból valamit kikaphasson — eskor néki mérgelődött — az orrát magasan felemelte, 's az ifjúhoz kegyetlenül hoz­zá tsapott. Az első tsapást ugyan az em­ber szerentsésen kikerülte , hanem ez Elefánt ezért még jobban megmérgelő­dött, *az orrával egy tsavaritást tett, ’s a’ szerentsétlen fiút a* levegőbe úgy fel­hajtotta, hogy mikor leesett, mozdulat­lan a’ földhöz lapult, ő pedig ügetve nyargalodzott le ’s fel a’ parton. A’ kí­sérők látván, hogy elszaladott az Elefánt a’ fiúhoz oda szaladtak, a’ földről fel­emelték, lábra állították, ’s már ez is magához kezdett vala lőni, midőn az Elefánt megint ott teremvén, élet dühö­sen ismét a’ föl­dhöz tsapta, ’s az orrával addig rontsolta, hogy végre tsak annyi elevenséggel hagyta ott, hogy reggeli 4 órára, minden orvosi segedelmek mel­lett, kimúlt a’ szegény ifjú a’ világból. Most már ismét a’ tsatorna partján kez­dett le ’s fel nyargalódzni a’ nagy állat; egy versben be akart az ott lévő al-por­­to - de­ - 'I riest nevű kávéházba rontani, de nem tért­ be annak ajtaján ; a’ di-S.el­polcro nevű Kaszámra szegleténél egy gyümöltsös faboltnak neki rohanván azt öszszetörte, ’s az abban talált’s széllyel omlott győmöltsnek neki állván , jól la­kott. A’ szegény ifjúnak meghalálozása után a’ politziai ’s egyéb katonák puská­ra töltvén,­ a’ vad állatra, néhány száz­szor reá lőttek, de a’ nélkül, hogy lö­­völdözéssek által az Elefántnak talám né­hány fájdalmas sebeknél egyéb bajt okoz­hattak volna , ’s ez, ekkor a’ partot oda hagyván, a’ Bra­gora nevű piatznak vet­te futását. A’ del­ form­o vechia utzában valami házfedelet ’s egy deszka kertet öszsze rontott. Azután a’ Szent Antal templománál a’ hidon által akart futni, hanem a’ gráditsnál megbottlott, ’s úgy a’ templom­ nagy ajtajához csapódott.

Next