Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)
1819-03-30 / 25. szám
Vo lgo Teile kilenem érhették el czéljokat. A’ vagy sokaság sok száz teaskákon a’ P ic- 1 ego törűl öszszegyülekezett, ’s éjfélig várta, hogy mi leszsz a’ timet elele. A’ hajóról minden féle eledelt, nyalánkságot, ’s gyümöltsöt mutogattak az Elefántnak, hogy döbbeni kajbájából a’ hidon által tealogathassák, a’ melly néhányszor kedvet is mutatott az által menetelre, de sokféle környúlallások meggátolták ; ilyenek voltak , a’ nézőknek hurrak, eviva kiáltozásaik, fütty heteseik, tapsolásaik,s talám az állatnak egy időtől fogva az éheztetés s egyéb fenyítékek, hegyes vassal való szurkáltatáss egyebek miatt lett elkedvetlenülé se. Egy szóval az állat telyességgel által nem ment a’ hajóra. Annyira eltsalták néhány versben, hogy már tsak a’ hijja volt, hogy belépjen, de mihelyest a’ hajó a’ nagy állat’ nehéz lába alatt ingadozni kezdett. Ő azonnal viszsza tért döbbeni kajbájába. A’ próbálgatáshoz 14- dikben estve fogtak hozzá ’s így tartott azon egész éjjel és 15-dikben egész napon, a’ nélkül, hogy a’ czélt el lehetett volna érni. Már most a’ volt a’baj, hogy a’ gyenge deszkakajbában az elkedvetlenült vad állatot tovább tartani nem volt bátorságos. Garnier arra határozta magát, hogy valami erős magazinumba rekeszti addig, míg hajóra lejendő szállittatásának valamelly jobb módját kitalálhatja. Megnyerte kérését. A’ dolgot úgy intézte el, hogy két utzáknak politziai katonaság által lejendő bezárattatása által a’ sokaság a’ filváról kiszorittatván, onnét az Elefántot éjfélkor szép tsendes édesgetés által tsalják el a’ magazinomba. Az ifjú gondviselő egy kosarat czukros süteményekkel megtöltvén, höjkölve (vagy hátra felé lépkedve) megindúlt az Elefánt előtt , a’ melly mellett két felől egy egy lántsás, ’s előttök egy lámpásos ember ment. Eleinten betsületesen követte vezetőjét az Elefánt, hanem mikor látta , hogy az megállapodás nélkül hátrál előtte, a’ nélkül, hogy a kosárból valamit kikaphasson — eskor néki mérgelődött — az orrát magasan felemelte, 's az ifjúhoz kegyetlenül hozzá tsapott. Az első tsapást ugyan az ember szerentsésen kikerülte , hanem ez Elefánt ezért még jobban megmérgelődött, *az orrával egy tsavaritást tett, ’s a’ szerentsétlen fiút a* levegőbe úgy felhajtotta, hogy mikor leesett, mozdulatlan a’ földhöz lapult, ő pedig ügetve nyargalodzott le ’s fel a’ parton. A’ kísérők látván, hogy elszaladott az Elefánt a’ fiúhoz oda szaladtak, a’ földről felemelték, lábra állították, ’s már ez is magához kezdett vala lőni, midőn az Elefánt megint ott teremvén, élet dühösen ismét a’ földhöz tsapta, ’s az orrával addig rontsolta, hogy végre tsak annyi elevenséggel hagyta ott, hogy reggeli 4 órára, minden orvosi segedelmek mellett, kimúlt a’ szegény ifjú a’ világból. Most már ismét a’ tsatorna partján kezdett le ’s fel nyargalódzni a’ nagy állat; egy versben be akart az ott lévő al-porto - de - 'I riest nevű kávéházba rontani, de nem tért be annak ajtaján ; a’ di-S.elpolcro nevű Kaszámra szegleténél egy gyümöltsös faboltnak neki rohanván azt öszszetörte, ’s az abban talált’s széllyel omlott győmöltsnek neki állván , jól lakott. A’ szegény ifjúnak meghalálozása után a’ politziai ’s egyéb katonák puskára töltvén, a’ vad állatra, néhány százszor reá lőttek, de a’ nélkül, hogy lövöldözéssek által az Elefántnak talám néhány fájdalmas sebeknél egyéb bajt okozhattak volna , ’s ez, ekkor a’ partot oda hagyván, a’ Bragora nevű piatznak vette futását. A’ del formo vechia utzában valami házfedelet ’s egy deszka kertet öszsze rontott. Azután a’ Szent Antal templománál a’ hidon által akart futni, hanem a’ gráditsnál megbottlott, ’s úgy a’ templom nagy ajtajához csapódott.