Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)
1819-04-20 / 31. szám
VVAV* 245 VWWV * * Sáridról, a’ Kotzebue gyilkossáról, a’ múlt péntektől fogva ilyen tudósítások érkeztek hozzánk a’ külső levelekben: ■— A’ Karlsruhei újságban e’ van Manheimból Aprilis’ 6 - dikáról: — Kotzebue Uron elkövetett gyilkosságról való tudakozódásra különös Biztosság neveztetett ki Báró Hohenhorst Udvari Fő Törvényszéki Cancellariusnak elősülése alatt. A szerentsétlen bűnös még él, de nagyon gyengül. Tegnap estre 10 óra tájban szorosabb gondviselés alá vitték az ispotály mellett levő javító házba. Egyébiránt még ezen egész dolgot vastag takaró fedi. — Semmi nulla vagy Jénai szobájában találtatott leveleiből nem lehet kihozni, hogy bűnös cselekedetének részesei volnának , sőt mindezek ellenkezőt láttatnak bizonyitani. Úgy látszik, hogy ezen határozásra is nem rég’ tökéltette el magát végképpen, minthogy még ezen egész télen nagy szorgalmatossággal folytatta tanulásai. Jenábal titkon jött-el—Egyéberánt nagyon hibázik minden, így szótl egy Jenái tudósító, a’ ki ezen tselekedetért a’ mi Universitásunkat tsak legkissebb tekintetben is terheli. Nem láttuk-e Frantzia Országban Maratot egy leányka által ledefettetni, ’s nem láttunk - é néhány esztendők előtt egy Német ifjat, minekelőtte még Akadémiára ment volna, a’ Bonaparte’ számára hegyes tört köszörülni?“ — Egy levélben, a’ Badeni Nagyhertzegségből April. 8-dikáról ezeket olvassuk: — „Azólta, hogy oly jeleket gondolnak lenni, mellyekből a’ jőne ki, hogy Sándnak részes társai volnának, és hogy ő egy titkos egygyesületnek tagja volt volna, Országlószékünk, a’ melly ezen tárgyat a’ legkitelhetőbb vigyázással folytatja, e’ végre egy különös visgálódó Biztosságot nevezett ki, melly az Udvari fő Törvényszéki Cancellariuson kívül, két fő Itélőszéki Udvari Tanátsosokból, ’s Manheim városa’ Direktorából áll, ki eddig is, mint Biró, ezen visgálódást folytatta. Sandot azonközben a’ fenyitőház’ épületébe tették áltál. Egéssége még mind hanyatló állapotban van ; mint látszik, a’ szárazló nyaraja fogja kivégezni. A’ mi magát a’ dolgot illeti, ő még legkissebb nyilatkoztatást nem tett; semmit nem vall. Nem régen meglátására jött egy testvérötse Manheimba. Azt beszélik, de e’ nem bizonyos, hogy Dresdában Stourdza Urnak élete után is leselkedett volna egy tanuló, de a’ ki, látván hogy gonosz ezélzását végre nem hajthatja, magát gyilkolta meg. — Más tudósítások szerént Stourdza Ur már azelőtt oda hagyta volt Dresdát, a’ midőn gyanítják, hogy ott az ő megtámadtatásának történni lehetett volna. A’ Ménus mellől Aprilis’ 2-dikán: — ,,A’ Kotzebue’ megüleltetésével még meg nem szűntek bajlódni az indulatok. Meg is lehet azt vallanunk, hogy minden környűlállások, mellyek ezen történetet megelőzték vagy követték, mind olyanok, hogy nem tsak az újságon való kapásnak szolgálhatnak táplálására. Sárid a’ maga Jenából való eltávozásakor még azutánra is megtartotta a’ szállását; az írásaiból pedig kitettzik, hogy gonosz határozással ment el hazúl. Különös játéka a’ történeteknek, hogy azon nap előtt, mellyen a’ Kotzebue megerettetésének hírével a’ Staféta Jenába megérkezett (Mártzius 26 - dikán) a’ Kotzebue’ képét , egy arra ragasztott szárnyas egérrel , a’ fekete táblára szegeztetve találták. Némellyek azt is erőssítik, hogy Jenából Staféta ment volt Kotzebunak megintettetésére Manheimba, de későre érkezett meg, mert már nem volt életben Kotzebue.“ A Badenni Nagyhertzegségből April. 9-dikén: — „Sánd még él, ’s azt kezdik gondolni, hogy talám életben is megtartathatik. Megsebesítette ugyan a’ tüdejét is, de a’ legnagyobb döfés még