Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)

1819-05-28 / 42. szám

VW»« VW 553 *>,»W ^IVW<W Pacini, mellyennek tsak még egyszeri el­mondásától is elirtódzna az ember. Még is kéntelenek valánk ezen törvény czik­­kely’ védelmeződtől efféle bámulást ger­jesztő tsudálatos állatásokat hallani az Orátori székből: »Hogy a Morá­l a* „Re­l­i­gi­ó t­ó 1 nem külömbözik, hogy „a Morál minden isteni tiszteletek’ „talpköve; hogy­ a közönséges Aló­­»r«/’ goromba megtámadtat­ás­ának „meggátoltatása a­ Relígióért való „legbizonyosabb kezesség legyen; és „hogy a Morált gorombán megtá­­­madni lehetetlenség volna, a’ nél­­­kül, hogy egyszersmind a religiói „érzékenységek is gorombán meg ne „bántattassanak.(( „A Morál úgy külömbözik a’ Re­­ligiótól, mint a* rész az egésztől. Azt erőssíteni, hogy a’ Morál’ goromba meg­­bántatásának meggátoltatása által az egész Religio’ mindensége m­egoltalmaztassék a’ goromba megtámadtatástól, annyi, mint a’ Logyikának minden reguláji ’s az em­beri józan okosságnak minden képzeletei ellen , a’ részről az egészre, a’ magá­nosról a’ közönségesre? következést húz­ni. ,,És mellyik tehát ez a­ közönséges, ez a’ religiós Morál? Mitsoda titulusa van az ő méltóságának? Mi a’ talpkö­ve az ő­­állandóságának? És minthogy őtet a’ Religiónak kezesévé akarjuk tenni, hát ő érelte magáért mi fog kezeskedni? Ralljuk meg tsak mi módon nyilatkozta­tok ki magokat ezen kétségeskedésekre nézve a’ Religio’ kihagyásának oltalma­­zóji: — „A’ külömbkülömb Religiók mind „egygyütt vétetvén (így szolnak ezek), a’ „Törvényhozónak szemei előtt nem te­lhetnek egyebek annál a’ közönséges ér­zékenységnél, mellyet az ember’ szíve­ibe maga az Isten adott. Már pedig a’ „Morál tsak úgy külömbözik ezen reli­­­giói érzékenységektől, mint a’ munka „a’ munkálódó októl: ehez keppest a’Mo­­„rált gorombán megtámadni, a’ nélkül, „hogy egyszersmind a’ religiosus érzé­­­kenységek is meg ne bántattassanak,, „lehetetlen. A’közönséges Morál’ talp­­„kövét az a’ religiosus érzékenység te­­­szi, melly az embert arra indítja,, hogy ,,a’ világnak teremtőjét imádja, ’s egy ,,jövendő életnek örökkévalóságát reménl­­„je. Ez az az érzékenység, mellyet ma­­­gában, egy hitetlen is, afféle tsalfa okos­­„kodássok által , mellyeknek az égre va­­­ló egyszeri feltekintésre el kell enyész­­e niek, semmivé nem tehet/* ,,A’ Morál’ így okoskodó Oltalmazóji által tehát, a’ Religio és Morál egy­mással feltseréltetnek, mind ketten tsak tsupa érzékenységnek tartatnak, a’ Ke­resztyéni kötelességek tsak valamelly Te­remtőnek imádására határoztatnak, mind kettőjüknek serkentője tsak az égre való felnézés leszen, és egygyik úgy mint a’ másik egy örök élet’ reménlésén kívül semmi egyéb törvénynek alájavettetve nem leszen. Ennyiben fog az az egész Religio, az az egész Morál állam­, melly a’ ti javallott törvényetek által oltalmaztatik. Ez egy olyan érzékenység, mellyet minden rész fő megvethet, a’ gyenge fő meg nem esmérhet, az indu­latos szív magában megfojthat, minden nem-tiszta akarat önnön kénye szerént magyarázhat, ’s a’ mellyet kétségbe hoz­ni a’ hitetlennek szabad.“ — (A' többi következik.) * * ' * • Mint Velenczében a’ minap, úgy e’ hónap’ i­­­dvhén Versaliában is nagy ijedséget okozott egy elszabadúlt, de szerentsére nagyon jámbor , ’s Gond­viselőjének nagyon engedelmeskedő ele­fánt. A’ mondott napon testvéri k­ óra­kor a’ város egygyik utzáján nagy láncz­­zörgést hallottak az emberek; nem tud­ván mi légyen , sokan arra felé kezdettek szaladni, honnét a’ zörgés hallott, de valami nagy testet látván közelíteni. előtt® )( *

Next