Magyar Kurir, 1819. január-június (33. évfolyam, 1-50. szám)
1819-05-28 / 42. szám
VW»« VW 553 *>,»W ^IVW<W Pacini, mellyennek tsak még egyszeri elmondásától is elirtódzna az ember. Még is kéntelenek valánk ezen törvény czikkely’ védelmeződtől efféle bámulást gerjesztő tsudálatos állatásokat hallani az Orátori székből: »Hogy a Morál a* „Religió tó 1 nem külömbözik, hogy „a Morál minden isteni tiszteletek’ „talpköve; hogy a közönséges Aló»r«/’ goromba megtámadtatásának „meggátoltatása a Relígióért való „legbizonyosabb kezesség legyen; és „hogy a Morált gorombán megtámadni lehetetlenség volna, a’ nélkül, hogy egyszersmind a religiói „érzékenységek is gorombán meg ne „bántattassanak.(( „A Morál úgy külömbözik a’ Religiótól, mint a* rész az egésztől. Azt erőssíteni, hogy a’ Morál’ goromba megbántatásának meggátoltatása által az egész Religio’ mindensége megoltalmaztassék a’ goromba megtámadtatástól, annyi, mint a’ Logyikának minden reguláji ’s az emberi józan okosságnak minden képzeletei ellen , a’ részről az egészre, a’ magánosról a’ közönségesre? következést húzni. ,,És mellyik tehát ez a közönséges, ez a’ religiós Morál? Mitsoda titulusa van az ő méltóságának? Mi a’ talpköve az őállandóságának? És minthogy őtet a’ Religiónak kezesévé akarjuk tenni, hát ő érelte magáért mi fog kezeskedni? Ralljuk meg tsak mi módon nyilatkoztatok ki magokat ezen kétségeskedésekre nézve a’ Religio’ kihagyásának oltalmazóji: — „A’ külömbkülömb Religiók mind „egygyütt vétetvén (így szolnak ezek), a’ „Törvényhozónak szemei előtt nem telhetnek egyebek annál a’ közönséges érzékenységnél, mellyet az ember’ szíveibe maga az Isten adott. Már pedig a’ „Morál tsak úgy külömbözik ezen religiói érzékenységektől, mint a’ munka „a’ munkálódó októl: ehez keppest a’Mo„rált gorombán megtámadni, a’ nélkül, „hogy egyszersmind a’ religiosus érzékenységek is meg ne bántattassanak,, „lehetetlen. A’közönséges Morál’ talp„kövét az a’ religiosus érzékenység teszi, melly az embert arra indítja,, hogy ,,a’ világnak teremtőjét imádja, ’s egy ,,jövendő életnek örökkévalóságát reménl„je. Ez az az érzékenység, mellyet magában, egy hitetlen is, afféle tsalfa okos„kodássok által , mellyeknek az égre való egyszeri feltekintésre el kell enyésze niek, semmivé nem tehet/* ,,A’ Morál’ így okoskodó Oltalmazóji által tehát, a’ Religio és Morál egymással feltseréltetnek, mind ketten tsak tsupa érzékenységnek tartatnak, a’ Keresztyéni kötelességek tsak valamelly Teremtőnek imádására határoztatnak, mind kettőjüknek serkentője tsak az égre való felnézés leszen, és egygyik úgy mint a’ másik egy örök élet’ reménlésén kívül semmi egyéb törvénynek alájavettetve nem leszen. Ennyiben fog az az egész Religio, az az egész Morál állam, melly a’ ti javallott törvényetek által oltalmaztatik. Ez egy olyan érzékenység, mellyet minden rész fő megvethet, a’ gyenge fő meg nem esmérhet, az indulatos szív magában megfojthat, minden nem-tiszta akarat önnön kénye szerént magyarázhat, ’s a’ mellyet kétségbe hozni a’ hitetlennek szabad.“ — (A' többi következik.) * * ' * • Mint Velenczében a’ minap, úgy e’ hónap’ idvhén Versaliában is nagy ijedséget okozott egy elszabadúlt, de szerentsére nagyon jámbor , ’s Gondviselőjének nagyon engedelmeskedő elefánt. A’ mondott napon testvéri k órakor a’ város egygyik utzáján nagy lánczzörgést hallottak az emberek; nem tudván mi légyen , sokan arra felé kezdettek szaladni, honnét a’ zörgés hallott, de valami nagy testet látván közelíteni. előtt® )( *