Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)
1819-10-19 / 32. szám
a MVM 246 /Szerit Mihály napján vette, mint a’ melly napon a’ jövendőre való Lordmajornak valasztásához kellett fogni , a’ melynek8 napok alatt kell elvégződni. Az utzák, a’ közönség, hazafelé, eltelve voltak nele sokasággal. Elkövetkezvén az idő (12 óraiájban) hogy a gyűlés’ Szószóllója megmondja, hogy ezen tanátskozásnak tsak a’ Polgármesterválasztás légyen czélja , Alderman Janhman eléállott,’s oly nyilatkoztatást tett, hogy a’ Londoni úgy nevezett Szabad emberek* (Liveryk) kivánsága az légyen, hogy mindeneknek előtte a’Manchesteri dolgokat kell visgá-lás alá venni, hanem megintetett a’Gyűlés’ Politziai tisztje által, hogy halgasson, mert ezen gyűlésnek tsak Lordmajorválasztás a* tárgya. A’nép azonközben szüntelen igy kiáltozván Manchester ! Manchester! — Waithman,a’ hellyett, hogy halgatott volna, még a’ köpenyegit is letette, ’s úgy kezdett kettőzött tűzzel a* beszédhez, így szállitván-.meg a’ Politziai tisztet: — „Az Úr azt monda, hogy én akadályoztatom a’ gyűlés’ munkáját. Én pedig azt mondom, hogy reggelig is itt maradok, mihelyest a’ Londoni polgároknak ’s a’ közönségnek java azt kivánnyák.“ — Waithman után Thomson állott fel azt mondván, hogy ő meg nem engedi, hogy néki egy oly tiszt, a’ ki ezen gyűlésnek tsak szolgája , rendet szabjon. A’ tavalyi Lordmajor (Atkins) elég okot szolgáltatott arra, hogy a’ Liveryk jól megfontolják, kit válaszszanak magoknak az Aldermánok közzűl Larmájorrá. Nem elég, hoy ezen Lordmnájor a’ lefolyt esztendő alatt háron*Szar meg tagadta azon kérésünket, hogy ezen tanátskozó hellyen öszszegyülekezhessünk, hanem már most ezen tiszt is, pedig a’ ki tsak egy magános ember, még azt is meg akarja tiltani , hogy beszéllhessünk. Engem’ még fogsággal is megfenyegettek, de nem bánom, mert meghalni is készebb vagyok inkább , mint elnyomóinknak engedelmeskedni , és én tudom azt, hogy legalább is ópozan követni fogják példámat. Én elszántam magamat arra, hogy a’ pompázó erőnek viszszaverettetésére mindent felköltsek. Két részek vannak Angliában, mellyel közt rettentő Öszszeütődés fog egykor elő fordulni; és megeshetik, hogy a’Ministerek’ serge fog elentén hatalmasabb lenni , de az nem sokáig fog így tartani. A’ nevezett két részeknek egygyike a’ revolutziót rész, melynek első sorában a’ Ministerek’ állanak; a’ másik részt a’ nép’ barátjai teszik. Ezen értelemben már revolutzió van, melly az én gondolatom szerént azt teszi, hogy az elsőbb rész az utolsónak szabadsága ellen fallámadott. — Az után valami Anekdotát is beszéltt elő Thomson, tudni illik, hogy a* Régen* Princznek valaki, de nevetlen, egy drága piksiet küldött volna , a’ melybe tsak néhány Bibliai mondások találtattak, mellyek az akkori időkre illettek, p. v. Régen igasságos volt a’ város, ’s egyenesség lakott benne, most gyilkosok’ barlangjává lett, ’s több effélék. De azt mondja a’Kurír, hogy az ,egész piksisanekdota, költemény légyen. A’ mi egyéb eránt a’ mi Lordmajorunkat illeti, ő tsakugyan érdemel egy kevés szánakozást; mert kétség kívül jól emlékezhetnek még most is a’Londoni Liveryk arra , melly undorodást nyilatkoztattak volt ki ellene közönségesen , midőn tavaly tudtokra esett, hogy ő. Lordmajorrá valasztatott volna. De mit beszélljünk sokat! én felolvasson azon jovallásokat, mellyeket méltóknak találok arra , hogy meg erösittsétek. — A’ jovallásoknak foglalatjaik, mellyeket felolvasott, summásan ennyiben állottak . A’Manchesteri történeteket szorossan meg kell visgálni ; a’ Ministeriel le kell tenni; ’s ki kell nyilatkoztatni, hogy Atkins az eddig volt Lordmajor,az egész nép’ bizoda.