Magyar Kurir, 1819. július-december (33. évfolyam, 1-53. szám)

1819-10-19 / 32. szám

a MVM 246 /Szerit Mihály napján vette, mint a’ melly napon a’ jövendőre való Lordmajornak valasztásához kellett fogni , a’ melynek­­8 napok alatt kell elvégződni. Az utzák, a’ közönség, hazafelé, eltelve voltak ne­­le sokasággal. Elkövetkezvén az idő (12 óraiájban) hogy a gyűlés’ Szószólló­­ja megmondja, hogy ezen tanátskozás­­nak tsak a’ Polgármesterválasztás légyen czélja , Alderman J­an­hman eléállott,’s oly nyilatkoztatást tett, hogy a’ Londoni úgy nevezett Szabad emberek* (Liveryk) kivánsága az légyen, hogy mindeneknek előtte a’Manchesteri dolgokat kell visgá-­lás alá venni, hanem megintetett a’Gyű­lés’ Politziai tisztje által, hogy halgasson, mert ezen gyűlésnek tsak Lordmajorvá­­lasztás a* tárgya. A’nép azonközben szün­telen igy kiáltozván Manchester ! Man­chester! — Waith­man,­­a’ hellyett, hogy halg­atott volna, még a’ köpenyegit is letette, ’s úgy kezdett kettőzött tűzzel a* beszédhez, így szállitván-.meg a’ Po­litziai tisztet: — „Az Úr azt monda, hogy én akadályoztatom a’ gyűlés’ munkáját. Én pedig azt mondom, hogy reggelig is itt maradok, mihelyest a’ Londoni pol­gároknak ’s a’ közönségnek java azt ki­­vánnyák.“ — W­a­it­hm­an után Thom­son állott­ fel azt mondván, hogy ő meg nem engedi, hogy néki egy oly tiszt, a’ ki ezen gyűlésnek tsak szolgája , rendet szabjon. A’ tavalyi Lordmajor (Atkins) elég okot szolgáltatott arra, hogy a’ Li­veryk jól megfontolják, kit válaszsza­­nak magoknak az Aldermánok közzűl Larmájorrá. Nem elég, hoy ezen Lord­­mnájor a’ lefolyt esztendő alatt háron*­­Szar meg tagadta azon kérésünket, hogy ezen tanátskozó hellyen öszszegyülekez­­hessünk, hanem már most ezen tiszt is, pe­­­dig a’ ki tsak egy magános ember, még azt is meg akarja tiltani , hogy beszéll­­hessünk. Engem’ még fogsággal is meg­fenyegettek, de nem bánom, mert meg­halni is ké­szebb vagyok inkább , mint elnyomóinknak engedelmeskedni , és én tudom azt, hogy legalább is ópo­zan kö­vetni fogják példámat. Én elszántam magamat arra, hogy a’ pompázó erőnek viszszaverettetésére mindent felköltsek. Két részek vannak Angliában, mellyel­ közt rettentő Öszszeütődés fog egykor elő fordulni; és megeshetik, hogy a’Ministe­rek’ serge fog elentén hatalmasabb lenni , de az nem sokáig fog így tartani. A’ ne­vezett két részeknek egygyike a’ revolu­­tziót rész, melynek első sorában a’ Mi­nisterek’ állanak; a’ másik részt a’ nép’ barátjai teszik. Ezen értelemben már re­­volutzió van, melly az én gondolatom sze­rént azt teszi, hogy az elsőbb rész az utol­sónak szabadsága ellen fallámadott. — Az után valami Anekdotát is beszéltt elő Thomson, tudni illik, hogy a* Régen* Princznek valaki, de nevetlen, egy drága piksiet küldött volna , a’ melybe tsak né­hány Bibliai mondások találtattak, m­el­­lyek az akkori időkre illettek, p. v. Régen igasságos volt a’ város, ’s egyenesség la­kott benne, most gyilkosok’ barlangjává lett, ’s több effélék. De azt mondja a’Ku­rír, hogy az ,egész piksisanekdota, köl­temény légyen. A’ mi egyéb eránt a’ mi Lordmajorunkat illeti, ő tsak­ugyan ér­demel egy kevés szánakozást; mert kétség kívül jól emlékezhetnek még most is a’Lon­­doni Liveryk arra , melly undorodást nyilatkoztattak volt ki ellene közönsége­sen , midőn tavaly tudtokra esett, hogy ő. Lordmajorrá valasztatott volna. De mit beszélljünk sokat! én felolvasson­ azon jovallásokat, mellyeket méltóknak találok arra , hogy meg erö­sittsétek. — A’ jovallá­­soknak foglalatjaik, mellyeket felolvasott, summásan ennyiben állottak . A’Manche­­steri történeteket szorossan meg kell vis­­gálni ; a’ Ministeriel le kell tenni; ’s ki kell nyilatkoztatni, hogy Atkins az ed­dig volt Lordmajor,­az egész nép’ bizoda.

Next