Magyar Kurir, 1820. január-június (34. évfolyam, 1-52. szám)

1820-01-14 / 4. szám

2.6 ancadlatját?­ mellyel ellene felhoznak a Vlárizius’ 2­5 - dikén irta alá? Iga­z az, hogy azon vélekedés , hogy a* Napoleon* viszszatérésével S­a­valy is azonnal visz­­sza lép~eiT~volna a* Polisza0­Min is térség­gé­­ oly erős volt,*­­hogy az Austriaisés Ánglus Követel/Márlz. 26-dikán ,már től­le kértek passust, de ő azt felelte néki­­ék, hogy passust Dandrétől, a’ Ki­rály’ Politziai Ministerétől kérjenek, a’ kihez küldettetve voltak.1 — ,,De végezetre; ugyan-hogyan lehet­ne a’Generalis Urat kárhoztatni azon Írá­sért­'a* mellyért tulajdonképpen, ha bűnt foglalna magában^ az Arnault nyakának kellene törni^ néki pedig semmi­ bajaj­­szabadon jár?/ Sőt, a’ mi több, hogyan lehetne a’Generális Urat kárhoztatni azért^ hogy a’ fő Inspektorságot felválolta', ho­lott ő,csak az akkori Hadiministernek , Dar­o­u­s­­­n­a­k, parancsolatját telyesítet­­te / "a­ ki még most is méltónak tartatik ’s valósággal méltó is, hogy Marschal, Pair, és Herczeg legyen?“ Szavait Try felkiáltáson végezte Dupin: —“ Legyen vége már egyszer, ezen halálos izélet - tételeknek/ ezen elmúltakra való viszszatérésnek ! Legyen egygyességi és el­­felejtk­ezés!“ — Íz&jj! Mihelyest az itélőszék Referense ki­mondotta, hogy nem bűnös Savary'; őtet az Elölüled azon szempillaulatban szabadon bocsáttatta/ Az itélőszék megyéberánt is, elég nagy becsülettel viseltetett ezen Generálishoz. Ő kissebb Generálisi formaruhában ,és a’ Becsület - Légió* csillagczimerével jelent­­meg/ Bemenvén­­és köszöntését meglő­vén, az itélőszék* tagjai is felállottak ; *s köszöntését viszsza­ adták/ Azon nyilatkoztatásokra, mellyeket Gróf Decazes­ és Báró Pasquier Min­is­te­rek lJécT24* dilién-Köve­tek kamarájá­­ban tettek, a’ Royalista és Liberális irók külömbkülömbféle módon nyilatkoztat­­ták­­ ki magokat,’ mint kiki gondolko­zik. A* legroyálistább Journal-des-debats így elmélkedik Gróf Dicazesnek a* mon­­d­ott napon tartott keti beszédjeiről: — „Hát ketten vagynak (így szól! az ő első beszédjéről) a* lük magokat Decazesek­­nek nevezik? Ha ketten vagynak^ egy­másnak nagy ellenségeiknek kell lenniek. Az egygyiklfejért mond, a* másik feke­tétAz egygyik'.mindent meg akar tar­­tani; a* mi meg v­a­n ; a* másik­ meg akarja--változtatni—egy “részét a­nnak, a* mi m­eg van/ Az jegygyikvnyájo­sko­d­ik a’ Liberálisoknak"; a* másiké villámláso­kat szór reájok/ Ezen dolog azonközben nem nagyon rósz;»­ ha két Decazes van^* egy^kt-et­ meg-het 1 tartani, a’ másikat el kell bocsátani.^ Jól van, de mit kell cse­lekedni, ha csak egy van?“..... A’ Mi­nister’ második be’szédjéreU­gy kiált­ fel ugyan ezen Újságnak írója : —■. ..A’ mit mit mies az Úralop (a'Minis­terek *s ezen •kamara5 tagjai) oltalmazni akarunk^ s megoltalmazni;tudni is fogunk; ez~a* Tró­nus , ez a’ Királyi Dynastia, ^s^a’ mi ő T’ajla mint talpkövenfekvő szabadságainje“ — itt^ár a tisztán ki van mondva,»1 do­­log! ezt az igaz,­ ezt, a* valóságos Royalis­­mus ! Ifjú Ura­mért nem szóltunk n­in­­denkor ekképpen ? Becses lévén ez a* Király előtt ! bizonnyal becses lenne a nemzet előtt is! És jól*jegyezzük­ meg*, hogy a* Jó Decazes nem mond;a: Sza­badságunk^ hanem Szabadságaink. Az első kifejezés^ abstrecTa idea ez a* másodiki'valami Valódibbságokat jelent, tudniillik: a* Rendnek (hTTsend­ességnek kezességeit/ Melly jó szívvel adnánk mi békesség’ csókjait a’ Ministernek; ha ezen vigasztaló szavak,az ő szivéből jöt­tek volna/ *s ha ő holnap »Szabadságain­kat el nem­ hagyná/ *s a’szabadságra visz­sza nem térne/“

Next