Magyar Kurir, 1822. január-június (36. évfolyam, 1-52. szám)
1822-03-26 / 25. szám
196 szén arra , hogy a’ Követek’ kamarájába becsúszott nyughatatlanság - gerjesztőket, megzabolázhassa ; valameddig a’ képviselői tulajdonság arra való titulusul szolgálhat, hogy a’ Követek a’ fennálló rendnek felfordításán dolgozzanak, mind addig nem lehet a’ Franczia Követek’ kamarája egyéb, hanem csak az indulatok tolongó piacza. Az utóbb megbuktatott Ministerium alatt annak megbuktatása törvényes úton készült el ahoz , mellyért a Liberális rész még akkor bizonyos határok között tartotta magát, hanem már most, midőn nyilvánságos támadásnál egyéb eszközöket nem lát maga előtt, már most mondám , ő is letette még csak a’ magamérséklésnek ál-orozáját is. Már most, midőn a’ törvény becsületes itélőszékeket rendelt a’nyomtatási bünhödéseknek megkettetésekre, csak a’ kamaráknak orálszékeik az a’ hely , a’ honnét ezen emberek mérgeket egész Franczia Országra kiszórhatják. Itt árulják el azt a’ gyülölséget, mellyel a’ Király’ szentséges személye iránt viseltetnek , midőn a’ sok még idegen tanuknak bizonyságtétele mellett is azt erősítik, hogy Franczia Országban nem jó szívvel nézték az ö Felsége’ viszszatérését; ’s hogy a Királyi Famíliát gyülölségessé tehessék, valamelly titkos Országlószékröl való mesét emlegetnek, mint régebben azok, kik őket megelőzték ’s nékiek példát hagytak hátra, a’ Thaillenában egy Ausztriai Biztosságot akartak felfedezni, a Religio iránt viseltető gyülölségeket azon szín alatt iparkodnak elrejteni, hogy a’ Papoknak az Udvarhoz való befolyásától félnek, a’ Missionariusok, kik azon igyekeznek, hogy a’harmincz esztendőknek lefolyta alatt elvadult nép közti reugiói ideákat hintezzenek szélivel, az ő szemeikben undorodást okozó tárgyak ; a’régi nemességet nem azért gyűlölik, mint ha az, valamelly elsőségi jusokkal birna felettek, hanem, hogy ismerik annak a’ Király iránt viseltető hajlandóságát; minden birtokost rágalmaznak, a’ki nem Nemzeti jószágot bír (nem a’ revolútzió alatt vett jószágot), a’ Király Helvetus testi íző sergeit szüntelen gyalázzák, mert tudják, hogy ha arra kerülne a' dolog, hogy a' közttök és a’ Nemzet' jobb része között a* pert el kellene igazítani, őket semmi mesterkedés által meg nem tántoríthatnák hűségekben ; a’ Franczia sergeknek dicsőséges csatázásaikról mesterséges elragadtatással beszéllnek, de affelöl emlékezetet se tesznek, hogy az ő Császárjok’ dicsősségszomjúzása ezen dicsösség’ esztendeji között csak egy esztendőben 1,200,000 ifjú embereket áldozott fel, így minden beszédjek csak olly csalárd szövevény, melly a’ közönséges vélekedésnek megrontására intéztetek, ’s a’ mellyet ők minden tárgyról való beszédbe úgy belé szőnek fonnak, hogy mindenütt azon czélra intéztessék. A’ közönség már szívből reálnt ezen taktikára , ’s szint úgy várva várja , hogy az ülésekberekesztessenek.“ A’ Párizsi Politziai Prefektúra illy Proklamátziót intézett Mártz. ladikén a* város’ lakosaihoz: — ,,Egy időtől fgva megzavartatok a’ csendesseg ezen fő városban holmi öszszetulakodások által, mellyek a’ jó gondolkodású lakosoknak nyughatatlanságot akoznak, a’közösülést félbe szakasztják, ’s a’ kereskedés és keresménybeli szabadságot ’s a’ minden féle békességes foglalatoskodást megzavarják. Ezen tolongó zendülésekben csak kevés számú luzzasztók részesültek. Kötelessége a Tisztikaroknak, hogy illy nyughatatlankodtató történeteknek viszszatérését meggátolják, s a’ csendes polgárokat az efféléktől megoltalmazzák. Mostanában kemény eszközöket szükség elé ven azon kevesek el-