Magyar Kurir, 1822. január-június (36. évfolyam, 1-52. szám)

1822-03-26 / 25. szám

196­ szén arra , hogy a’ Követek’ kamarájába becsúszott nyughatatlanság - gerjesztőket, megzabolázhassa ; valameddig a’ képvise­lői tulajdonság arra való titulusul szol­gálhat, hogy a’ Követek a’ fennálló rend­nek felfordításán dolgozzanak, mind ad­dig nem lehet a’ Franczia Követek’ kama­­rája egyéb, hanem csak az indulatok to­longó piacza. Az utóbb megbuktatott Mi­nisterium alatt annak megbuktatása törvé­nyes úton készült­ el ahoz , mellyért a Li­berális rész m­ég akkor bizonyos határok között tartotta magát, hanem már most, midőn nyilvánságos támadásnál egyéb esz­közöket nem lát maga előtt, már most mondám , ő is le­tette m­ég csak a’ ma­­gamérséklésnek ál-orozáját is. Már most, midőn a’ törvény becsületes itélőszékeket rendelt a’nyomtatási bünhödéseknek meg­­kettetésekre, csak a’ kamaráknak orál­szé­­keik az a’ hely , a’ honnét ezen emberek mérgeket egész Franczia Országra kiszór­hatják. Itt árulják­ el azt a’ gyülölséget, mellyel a’ Király’ szentséges személye iránt viseltetnek , midőn a’ sok még idegen ta­­nuknak bizonyságtétele mellett is azt erő­sítik, hogy Franczia Országban nem jó szívvel nézték az ö Felsége’ viszszatérését; ’s hogy a Királyi Famíliát gyülölségessé­ te­hessék, valamelly titkos Országlószékröl való mesét emlegetnek, mint régebben a­­zok, kik őket megelőzték ’s nékiek példát hagytak hátra, a’ Thaillen­ában egy Ausz­­triai Biztosságot akartak felfedezni, a Re­ligio iránt viseltető gyülölségeket azon szín alatt iparkodnak elrejteni, hogy a’ Papoknak az Udvarhoz való befolyásától félnek­, a’ Missionariusok, kik azon igye­keznek, hogy a’harmincz esztendőknek lefolyta alatt elvadult nép közti reugiói ideákat hintezzenek­­ szélivel, az ő szeme­ikben undorodást okozó tárgyak ; a’régi nemességet nem azért gyűlölik, mint ha az, valamelly elsőségi jusokkal birna fe­lettek, hanem, hogy ismerik annak a’ Király iránt viseltető hajlandóságát; min­den birtokost rágalmaznak, a’ki nem Nem­zeti jószágot bír (nem a’ revolútzió alatt vett jószágot), a’ Király Helvetus testi íző sergeit szüntelen gyalázzák, mert tudják, hogy ha arra kerülne a' dolog, hogy a' közttök és a’ Nemzet' jobb része között a* pert el kellene igazítani, őket semmi mes­terkedés által meg nem tántoríthatnák hű­ségekben ; a’ Franczia sergeknek dicsőséges csatázásaikról mesterséges elragadtatással beszéllnek, de affelöl emlékezetet se tesz­nek, hogy az ő Császárjok’ dicsősségszom­­júzása ezen dicsösség’ esztendeji között csak egy esztendőben 1,200,000 ifjú em­bereket áldozott­ fel, így minden beszéd­jek csak olly csalárd szövevény, melly a’ közönséges vélekedésnek megrontására in­téztetek, ’s a’ mellyet ők minden tárgyról való beszédbe úgy belé szőnek fonnak, hogy mindenütt azon czélra intéztessék. A’ közönség már szívből reá­lnt ezen tak­tikára , ’s szint úgy várva várja , hogy az ülések­­berekesztessenek.“ A’ Párizsi Politziai Pre­fektúra illy Proklamátziót intézett Mártz. ladikén a* város’ lakosaihoz: — ,,Egy időtől f­gva megzavartatok a’ csendesseg ezen fő vá­­­rosban holmi öszszetulakodások által, mel­lyek a’ jó gondolkodású lakosoknak nyug­­hatatlanságot ako­znak, a’­közösülést félbe szakasztják, ’s a’ kereskedés és keresmény­beli szabadságot ’s a’ minden féle békes­­séges foglalatoskodást megzavarják. Ezen tolongó zendülésekben csak kevés számú luzzasztók részesültek. Kötelessége a Tisz­tikaroknak, hogy illy nyughatatlankodtató történeteknek viszszatérését meggátolják, s a’ csendes polgárokat az efféléktől meg­­oltalmazzák. Mostanában kemény eszkö­zöket szükség elé ve­n azon kevesek el-

Next