Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)
1825-07-01 / 1. szám
I. magyar kurír. Bécs, Pénteken, Julius Kisején, 1825. Lombard-Velenczei Királyság. A’ Mailand Újság illy Czikkelyt teve közönségessé Jun. 21-dik napján:„ „Azon Frantzia Ujságlevelek, mellyek a’ mesterkedő részrehajlásoknak szolgálnak, kiváltképpen pedig a’ Constitutzionel és a’ Jornal des Debats, ezen utóbbi napokban levéllapjaikat többire Majlándi úgy nevezett magános levelekkel töltötték. Mi nem tudjuk, hogy ezen levelek az Újságírókkal tréfálkodó valóságos Levelezőktől származtak-e, vagyis inkább talán az Ujság-redaktorok zsúfolódtak ezek által a’ magok könnyen hívő Olvasójikkal. Annyi első tekintetre világosan kitetszik az ő dísztelen újságaikból, hogy akár ki lett légyen azoknak feltalálója, de ezek által vagy az Újságírók, vagy az ő Olvasójik, vagy mind ketten megtsalattak.— „Ezen Mailandi magános levelek valami Congreszszusról beszéljenek, melynek még csak nyomát se láthatta senki. Sőt meg sem elégedtek csak egy Congreszszussal; nékiek kettő kívántatott, egy az Európai, más az Olaszországi dolgokra nézve. A’ Courrier Francais pedig Junius’ 10-dikén arra fakadott, hogy engedelmet kér Olvasójitol valamelly nyomtatási hibáért, mellyet a’ maga Mailandi levelezőjétől vévén az azt megelőzött napon közlött vala, ’s a’ melyből azt lehetne kihozni. Hogy az Ánglus Nagy Követ részt vett volna ezen Conferentziákban: — „Nem igaz (így szólt a’ Courrier „Francais); Anglia semmi illy nemű Congreszszusra nem akart Nagy Követet küldeni. Lord Stewart, a’ Bétsben lévő „Anglus Nagy Követ, nem jött el Mailand„ba a’ több Követekkel/* „Már e’ valóság (így folytatja megjegyzéseit a’ Mailandi Újság); de nagyon bajos is lett volna Lord Stewartnak mint Ánglus Nagy Követnek a’ Cs. K. Udvart Mailándba elkísérni , mint a’ ki már két esztendeje, hogy nem Bétsi Követ, ellenben egész Mailánd tudja, hogy Sir Henri Wellesley Mailándban van, ’s már a’ Cs. Kir. Udvarnak megérkezése előtt itt volt. — „Ha a’ mesterkedő részrehajlások így írják a’ minden napi Históriát, mi legalább néhány jobb dátumokkal szolgálunk nekiek: „Mi most azon Monarkhát szemléljük magunk között, a’ ki legszebb tartományai között egyiknek meglátására jött,» és a’ ki azért jelenik meg gyermekei köztt, hogy az ő boldogságoknak szemmel látó tanúja legyen. Mi Fejedelmeket látánk , a kik ezen Monárkhával vér szerént való atyafiságban és barátsági öszszetsatolódásban lévén, használták az ő ideutazásának idejét ’s Örvendeztek jelenlétének. Mi a’ Császárt egy Szomszéd Monarkhához, mint Országának békesség szerzője ’s népének atyja , betérni szemléltük. „Nállunk számos követségi sereg találtatik , de ez tsak az, a’ melly közönségesen Bétsben szokott lakni, ’s a’ melly a’ Monárkhát, kihez meghatalmazott módon küldettetve van , ide elkísérte. •— „így tehát mind azok a’ dolgok, mellyeket a’ feljebb említett Újságlevelek ezen-