Magyar Kurir, 1826. január-június (40. évfolyam, 1-52. szám)
1826-01-03 / 1. szám
pist szóval, melly oltsón megválthatja itt az ember magát a’ Szentség’-törés’ bűnétől, melyre nállunk (a’ Frantziáknál) halállal való büntetés van határoztatva. „Előttünk, így folytatja szavait a’ Római Diárium, ezen Tarifa, melyről Dupin úr azt erőssíti, hogy Romában 1821 -ben újra kinyomtattatott volna, egészen esmeretlen; sőt inkább arról tehetjük bizonyosokká olvasójinkat, hogy itt (Romában) semmi e’féle ki nem jött 's ki se jöhetett volna soha; melly tekintetben mi azon sok előkelő idegeneket hívjuk rambizonyságul, kik bennünket a’ magok idejövetetek által megtiszteltek,s megtisztelnek .Ugyanezen Frakurátornak Beszédében fordult elő, hogy egy mészáros Romában, közönséges és nagyon fájdalmas fenyítő büntetést kénteleníttetett kiállani, azért, hogy valamelly bojt-napon, húst evett. Mi könnyen megmutathatnák, hogy ezen kemény eszközzel való élés nem volt rész, annyival is inkább, hogy ez egy olly embert érdekelt, kire nézve abból példás haszon következhetett. Hanem elégnek tartjuk ezen Vádra nézve tsak azt felhozni, hogy a’ megbüntettetett mészárosnak bűne , sokkalta nagyobb volt, mint az a’ Párisi Prokurátor úr Beszédében elé adatott. A’ bűnös azt tselekedte , hogy egy bojt-napon egy Római közönséges kortsmán hús- ételt kívánt, ’s mit tselekedett, midőn a’ kortsmáros az ő kívánságát olly mentséggel megtagadta, hogy nem tudja-é ő azt, hogy e* napon a’hús-eledel az Egyházi törvények által meg van tiltva? Hallván ezt a’ mészáros, oda szokittatta a’feleségi , ’s megparantsólta néki, hogy tüstént haza menvén húst főzzön , ’s azt néki oda a’ kortsmára vigye. Az aszszony megtette férje’ parantsolatját , ’s ez azt nem tsak hogy ott a’ kortsmán megette, hanem a’közben az Egyházat ’s az Országlószéket rút motskolódásokkal is illette. Lehete-é az Országlószéknek ezen boszszúságos meggyaláztatást büntetetten hagyni?“ „Végezetre meg kell magunkat még egy más vádoltatástól is tisztítanunk, mellyel a’ Constitutionel’ Védlője Dupin úr a’ Romaiakat érdeklette. — „A* nagy „Bossuet, így szóli Dupin úr, a’ mai „időben eretnekséggel vádoltatott a’ hátládatlan Rómaiaktól , azért , hogy egy„szersmind Catholikus is Frantzia is tudott „lenni . A’ Frantzia Országrószék pedig a’ „Római Ujságlevelektől revolútziósnak „neveztetik. Lássátok ebben a’ mostani Pharisaeusoknak iparkodásaikat, ’s érezzétek „azon kardnak szúrásait, melynek ma rokoaja Romában, a’ hegye pedig „mindenütt van.“ „Mi ezen szemrehányás ellen éppen azon védlő eszközökkel akarunk élni,mellyekkel Dupin úr a’ maga Clensét védelmezte. Ő panaszoskodott, hogy azon Czikkelyek, mellyekért a’ Constitutionel elvádoltatott vala , öszsze daraboltatták , megtsonkittattak , ’s azon részeiktől, mellyek azoknak megmagyarázására ’s megigazítására szolgálhattak volna, megfosztanak, elválasztattak , elszaggattattak. így van ezen dolog most reánk nézve is , és ha Dupin úr egy kevéssé a’ dolognak jobban titánná járni nem sajnállott volna ’s a’ Giornale Ecclesiasticónak Augustusi darabjában azon Czikkelyt, melyre szavaival eztet, egészen és azon jegyzésekkel együtt megolvasta volna, mellyek nehány hellyében annak értelmét magyarázzák, így talám nem esett volna azon tévedésbe, melybe mások is részesültek, kik azt olly értelemben vették, mint ő,mint a’ Journal desdebats is tselekedett.“ „De tegyük fel egy szempillantatig, hogy a’ szóban lévő kifejezéseket vaksággal úgy kellessék érteni : érdekelhetnéé ezért a’ Romaiakat valami szemrehányás? Ha valamelly magános Újságnak dolgosai közzül valamelyik, a’ melly munkába se