Magyar Kurir, 1826. július-december (40. évfolyam, 1-52. szám)
1826-10-20 / 32. szám
Orosi Generalis Krobbe rácsapván, tanyájából kikergette és sok kárt tett neki. Abbás-Mirza ezt látván, felköltötte a' Shekin nevű tartomány’ lakosait, hogy siessenek segítségére Mustaphának, de nemsoká ezek is székjei kergettettek, és sok embert vesztettek. Abbás-Mirsa Dagestan tartományát is felluzzasztani iparkodott , melly végre a’ Kashumi hajdani Khánt, Surkait, küldötte vala oda, hanem Orosz Generálmajor As Ián Khán , ki az Oroszokhoz állandó és esmeretes hűséggel viseltetik, nem engedte, hogy Surkai a' rá bízatott dolgot vé°re hajthassa. Ezen Aslán Klán tulajdon fiját küldötte 3oo emberrekkel a Jermeloff segittségére. „Az Akuschai lakosok is nagy hűséget bizonyítottak az Orosz birodalomhoz. Ezek az Abbás Mirzátol hozzájok érkezett Proklamátziót, melly által őket támadásra ingerlette , azonnal a’ Tarki Shhamhálhoz, ki az Oroszoknál Generál-Lieutenánti rangban van , küldötte , olly kérelemmel, hogy adja által a’ fő vezérnek Jermeloffnak. Ezen nagy számú és vitéz népségnek erántunk viseltető hűsége bátorságossá teszi Daghestánt az eránt, hogy ott meg nem fog zavartatni a’ tsendesség. „Az Eríváni Serdár még semmi mozdulásokat nem tett ellenünk ; azt várta , mint mondják, hogy Abbás Mirza maga, nagyobb számú sergekkel megérkezzék Elisabethopolbol; az Orosz fő vezér Jermeloff ellenben használta a Serdárnak veszteglését, ’s a’ Lóri pusztaságain néhány sántzokat készíttetett a végre, hogy itt az ellenségnek előnyomulása meggátoltatván , sergeink azalatt más részekre fordittathassanak ’s szabadon dolgozhassanak. ..A’ 2-dik (14-dik) Augustusi levelek szerént nem ok nélkül tartottunk attól, hogy Mentschikoff Herczeget a’ Persák Erivánnál lefogják tartóztatni; de nem tselekedtek, és ő későbbi hírek szerént már szerentsésen viszsza érkezett az Orosz földre, ’s minden órán Táflisbe váratott. Georgiai tudósítások Sept. 7-dikén (ig-kén): — „ „Gén. Herczeg Madaroff a’ Persákat,, kik a’ Schambora vize jobb partján magokat táborba helyheztették vala, megtámadta. Az ellenség cserge 2000 reguláris emberekből, négy ágyukból, 20 sugár-ágyukból (mellyeket tevék hordoznak) és 8000 lovasokból állott. Vezér Kommandánsai voltak az Abbás Mirza’ fija Mehmed-Mirza, Serdár Emir Khán, az elsőnek atyjatestvére, ’s több más Persa fő emberek. A’ mi közelgetésünket az ellenség’ szélső tsoportja , mint hogy már tsatázó rendben állva várt bennünket, eszébe vette vala. A’ Persa ágyúzók meglehetősen tüzeltek réánk , ’s közbeközbe puska tüzet is adtak. Hanem mi őket néhány ágyúlövés által elhalgattattuk, kivált az ő lovassága között tettek nagy pusztítást ágyúgolyóbisaink , ’s nem soká az egész ellenséges sereg a’ Mehmed Mirza példáját követte, a’ ki legelébb futásra vette a’ dolgot. A’ Persa gyalogság e’képpen egészen elhagyattatván a’ lovasságtól , annak a’ mi lovasságunk, melly 800 Kozákokból, Georgiai militziábol, ’s nehány Karaskiből való Tatárokból állott, tüzesen utánna eredtek, ’s az útját kettévágták, ’s hadi soraikban nagy zavarodást és nagy rettegést okoztak. Kevés ellentállást mutattak és 10 Werste távolságra kergettettek ( 7 Werste egy mértföldet teszen). Két Khánok és közel 1000 Persák estek el. Két ágyút, néhány munitziós szekeret és 11 sugár ágyút nyertünk. „Ezen győzedelem után elé nyomult Herczeg Madaroff Elisabetopolhoz, és Sept. 4-dikén (16-kán) kardvonás nélkül bement oda. Hanem bármi sebesen elő-